Keretből kert
Egy pici csillagnak is nehéz helyet találni. Szerencsére egy rajzot sokféleképpen meg lehet nézni.
Vince előtt még fényes volt a rajzlapon a friss kék ég. Alatta zöld domb kerekedett, a domb tövében pedig egy apró, barna pad állt. Vince éppen letette a kék ceruzát, amikor az óvó néni egy matricát csúsztatott elé.
A matrica aranyszínű csillag volt. Olyan csöpp, hogy Vince egyik tüskéjének a hegyén is elfért volna. Ha megmozdította a lapot, a csillag egyszer világosan, egyszer mézszínűen csillant.
VincePont jó lesz a rajzomra.
Odatartotta a bal felső sarokhoz. Ott szépen ragyogott, de Vince arra gondolt, talán nagyon messze kerülne a kis padtól. Megpróbálta a jobb felső sarkot. Az is tetszett neki. Aztán a domb mellé tartotta, végül egészen közel a padhoz.
Mind a négy hely jó volt egy kicsit. És mind a négy hely rossznak látszott egy kicsit. Vince mancsa egyre lassabban mozdult.
VinceHa felragasztom, már nem tehetem máshová.
Lili, a pele, a szomszéd széken színes papírcsíkokat rendezgetett. Odahúzott két sárga és két lila csíkot. Téglalapot rakott belőlük, akár egy pici képkeretet.
LiliNézzük meg keretben! Nem választunk még. Csak kukucskálunk.
A keretet a rajz bal felső sarkára tették. A kivágott ablakban látszott egy darabka ég és a domb széle.
LiliIde rajzolhatnánk egy bokrot.
Vince három puha, zöld pamacsot rajzolt. A bokor mögül előbukkant a domb, mintha eddig csak elbújt volna.
Márkó, a borz, éppen egy ezüstszürke ceruzát hegyezett az asztal másik végén. Ő is közelebb húzta a székét. A papírkeretet a jobb alsó sarokhoz csúsztatta, de a csillag helyéhez nem nyúlt.
MárkóItt egy ösvény kanyaroghatna. Kunkor ide, kunkor oda!
Vince vékony ösvényt húzott a padtól a lap széléig. Márkó két kavicsot pöttyentett mellé. Lili apró lila virágokat rajzolt a kavicsok közé.
A keret továbbvándorolt. Hol a bokor került bele, hol a pad, hol az ösvény kunkora. Minden új ablakban akadt valami, ami addig hiányzott. Egy kerek virág. Két fűszál. Három apró levél.
Vince már nem szorította olyan erősen a matricát. A rajzon közben besötétedett az ég. Nem fekete lett, hanem puha, esti kék. Lili halvány felhőt rajzolt rá. Márkó egy alvó csigát tett a bokor alá, olyan kicsit, hogy mindhármuknak közel kellett hajolniuk.
MárkóPszt! Már behúzta a szarvát.
A három barát halkan kuncogott. Vince az esti kert fölé emelte a csillagot. Előbb balra tartotta, aztán jobbra. Végül megállt a keze a pad fölötti égdarabnál.
VinceInnen rálát az ösvényre. És a padra is.
Lili és Márkó nem szóltak. Csak Vince mellé tették a papírkeretet, hogy még egyszer megnézhesse a választott helyet.
A keretben ott volt a kék ég, a domb teteje és egy csöpp üres rész. Vince elmosolyodott. Lehúzta a matrica hátuljáról a papírt, majd óvatosan az égre simította a csillagot.
Az esti kert nem lett egészen más. A bokor ugyanúgy gömbölyödött, az ösvény ugyanúgy kanyargott, a csiga pedig tovább aludt. Mégis úgy látszott, mintha a kép éppen erre az egy pici fényre várt volna.
Vince, Lili és Márkó még egy pillanatig csendben nézték. Aztán a ceruzák visszakerültek a dobozba, a papírkeretek pedig szépen egymásra. Az asztalon csak az esti kert maradt, fölötte a nyugodtan ragyogó csillaggal.
