Löty-löty, libben a kabát

Csepp ült minden fűszál hegyén. Csenge éppen akkor lépett be a kertbe, amikor egy kövér vízcsepp lepottyant a málnalevélről.

Plim!

A csepp Csenge kölcsönkapott esőkabátjára esett. A kabát sárga volt, bő volt, és akkora ujja volt, hogy Csengének csak az orra hegye látszott ki mögüle.

Amikor Csenge lépett egyet, a kabát alól kék árnyék libbent elő. A következő lépésnél lila. A harmadiknál zöld.

CsengeEz a kabát mindenfelé megy. Csak arra nem, amerre én!

Megpróbált átlépni egy apró pocsolyán. Az egyik kabátujj előrelendült. A másik hátra. Az alja megcsiklandozta a bokáját.

Löty-löty. Libben-lobban.

Csenge megállt. A hátán halvány szürkészöld foltok jelentek meg. A többiek már a ribizlibokor mellett játszottak, ő pedig nagyon szeretett volna odamenni.

Ekkor Tilda, a pettyes katicabogár, egy fényes levélen odarepült hozzá. Mellette Zente, a zöld lombszöcske, rugózott a nedves fűben.

TildaCsenge, a kabátod árnyéka éppen meggyszínű!

ZenteMost meg zöld, mint a hasam!

Csenge lenézett. Valóban: a kabát mellett egy hosszú, zöld árnyék billegett. De ahogy megmozdult, az ujj megint a szemére csúszott.

CsengeSzép az árnyéka. Csak én elveszek benne.

Tilda körberepülte a kabátot. Zente benézett a nagy zsebekbe. Az egyikben csak egy esőcsepp lapult. A másikban egy morzsa sem volt.

ZenteKeressünk bele zsebkincseket!

Elindultak a kertben. Tilda talált egy sima, barna kavicsot. Zente két puha gesztenyekupakot hozott, amelyekből már régen kihullottak a tüskék. Csenge pedig felszedett egy apró, csónak alakú levelet.

A kavics bekerült a bal zsebbe. A levél és a két puha kupak a jobba. A zsebek kellemesen lefelé húzták a kabátot. Az alja már nem akart Csenge nyakáig szökni.

Tilda ezután két széles levélkét csúsztatott a kabát ujján lévő hurkokba. A levélcsatok megtartották a felhajtott ujjakat.

TildaPróbáld ki!

Csenge lépett egyet. Kilátszott a keze. Lépett még egyet. Kilátszott a lába is.

Löty-löty helyett most csak libbent a kabát.

A három barát árnyékkereső játékba kezdett. A ribizlinél piros árnyék szaladt utánuk. A zsályánál ezüstös. A sárga virágok mellett mézszínű karika kerekedett Csenge köré.

Csenge közben hol türkiz lett, hol napsárga, hol zöld pettyes. A saját színei átragyogtak a kabát nyakánál és a felhajtott ujjak végén.

CsengeMost már együtt színezünk!

A nagy tócsánál mindhárman megálltak. A vízben ott mosolygott Csenge, a sárga kabát, két levélcsat és három barátságosan összeérő árnyék.

Mire véget ért a játék, a gesztenyekupakok visszakerültek a fa alá. Csenge a sima kavicsot és az egyik apró levélcsatot a zsebében vitte haza.

A kertben elcsendesedtek a cseppek. A kabát még egyszer meglibbent, és puha, türkiz-arany árnyékot rajzolt Csenge mellé.