Pötty, levél, csigavonal

Csenge éppen egy apró napocskát festett a terítő sarkába, amikor egy ecsetcsöpp az orrára pottyant.

Sárga pötty lett belőle. Csenge kuncogott, és örömében ő maga is napsárgára változott.

CsengeÍgy már mindketten ünneplőben vagyunk!

A nagy fehér terítőre zöld leveleket, kék karikákat és málnaszínű pettyeket festett. Mire elkészült, a terítő éppen olyan eleven lett, mint ő.

Hanga, a méhecske érkezett elsőnek. Egy csíkos bögrét hozott, benne langyos bodzateával.

HangaIde teszem, a zöld folthoz!

Csakhogy amint letette a bögrét, alatta a zöld folt kékre váltott.

HangaHopp! Talán a bögrém csiklandozza?

Megérkezett Dénes, a tücsök is, egy pici piros bögrével. Leült Hanga mellé, és a bögrét egy sárga foltra tette.

Pitty! A sárga folt egyszerre lila lett.

DénesEz biztosan az én helyem. Szeretem a lilát!

Ábris, a sün, utolsóként tipegett oda. Zöld bögréjét óvatosan egy kék karikára tette.

Pötty! A karika narancsszínűre váltott.

ÁbrisÉn viszont a kéket kerestem.

A barátok felvették a bögréiket, és új helyet választottak. Ám a foltok minden bögrénél más színben ragyogtak fel.

Kékből zöld lett. Zöldből rózsaszín. Rózsaszínből sárga.

DénesMost melyik volt az én helyem?

HangaTalán ez. Vagy az. Esetleg amaz!

Ábris körbefordult, hogy megnézze az összes foltot. Olyan sokáig forgott, hogy majdnem a saját bögréje mellé ült.

Csenge elcsendesedett. Aggodalmában halványszürke lett. Azt szerette volna, hogy mindenki kényelmesen üljön egymás mellett.

CsengeA színek szeretnek változni. De mi maradhatna mindig ugyanaz?

A barátok nézték a terítőt. Nézték a bögréket. Aztán Hanga egyszer csak felröppent.

HangaFessünk jelet minden helyhez!

DénesNekem három pötty kell. Egy, kettő, három!

ÁbrisNekem egy levél. Olyan, amelyik kicsit félrebillen.

Hanga egy kunkori csigavonalat választott. Csenge pedig a terítő sarkában mosolygó napocskát.

Előkerültek az ecsetek. Dénes pöttyentett hármat. Ábris megfestette a levelet. Hanga csigavonala addig kunkorodott, míg majdnem körbeölelte a bögréjét.

HangaÁllj meg, csigavonal! Az uzsonnámat azért hagyd szabadon!

Csenge nevetett, és rózsaszínre váltott. A jelek mellé még apró színes vonásokat festettek, aztán mindenki felemelte a bögréjét.

A foltok megint megváltoztak. Csakhogy ez már senkit sem zavart.

DénesHárom pötty! Megvan a helyem!

ÁbrisFélrebillenő levél! Ez pedig az enyém!

Egymás mellé ültek. A terítőn a pötty, a levél, a csigavonal és a napocska vidám képpé állt össze. Körülöttük kéken, zölden, lilán és sárgán ragyogtak a bögrefoltok.

Csenge elégedetten nézte, ahogy a barátai kortyolgatnak. Ő maga puha zöld színben üldögélt közöttük, a kertben pedig lassan, puhán ringatózott a délutáni fény.