Merre gurul a reggeli fény?

Egy ködös reggelen Vince kidugta az orrát a gyökerek közti kuckójából. Az erdő alja még félálomban szuszogott. A páfrányok lehajtották a fejüket, a moha puha volt és nedves, a bokrok között pedig tejfehér köd üldögélt.

Vince éppen elindult volna reggelit keresni, amikor valami megcsillant a válla fölött. Aztán még valami. Meg még egy.

VinceJaj, mi világít rajtam?

Óvatosan oldalra pillantott. Puha, lekerekített tüskéin harmatcseppek ültek. Az egyikben a köd fénylett, a másikban egy zöld levél, a harmadikban pedig egy akkora darabka ég, amekkora éppen belefért.

Vince elmosolyodott. Megemelte az egyik mancsát, de rögtön vissza is tette. Mi lesz, ha lép egyet, és a cseppek mind legurulnak? Olyan szépek voltak. Inkább mozdulatlanul maradt a kuckója előtt.

Arra szaladt Mira, az egér, aki egy kövér mogyoróhéjat görgetett maga előtt. Amikor meglátta Vincét, még a mogyoróhéjról is megfeledkezett.

MiraTe csillogsz! Mintha reggeli lámpások ülnének a hátadon.

VinceSzépek, ugye? Csak hát… nem merek elindulni. Talán eltűnnek, ha megmozdulok.

Mira nem húzta, nem tolta, még csak azt sem mondta, hogy siessen. Leült Vince mellé a mohára, és együtt nézték a cseppeket.

Hamarosan megérkezett Palkó, a mókus is. A farka mögül előkukucskált, aztán leguggolt, hogy közelebbről lássa a csillogást.

PalkóÉpíthetnénk nekik puha utat. Ha valamelyik csepp lepottyan, levélre érkezik.

MiraÉs tarthatunk egészen halk harmatparádét.

Palkó sima, lehullott leveleket keresett az avarban. Nem kellett messzire mennie. Hozott egy aranysárgát, két rozsdabarnát és egy zöldet, amelyet az éjszakai szél ejtett le. Mira sorba fektette őket Vince mancsától egészen a mohos fa tövéig.

Minden levél puhán simult a földre. Nem billegtek, nem csúsztak. Vince közben figyelmesen mutatta, melyik hová kerüljön.

VinceA zöld lehetne az első. Az olyan nyugodtnak látszik.

Amikor elkészült az ösvény, Mira és Palkó hátrébb ültek. Vártak. A köd közben lassan megmozdult a bokrok között, de egyik barát sem sürgette Vincét.

Vince lenézett a zöld levélre. Felemelte a jobb mancsát. Visszahúzta. Megnézte a harmatot. Aztán vett egy kicsi levegőt, és olyan aprót lépett, hogy egy hangya is nagyobbat lépett volna.

Az egyik csepp végiggördült egy barna tüskén. Megállt a hegyén, megcsillant, majd puhán a zöld levélre pottyant.

MiraOtt van! Nem tűnt el.

A csepp gömbölyűn pihent a levélen. Vince közelebb hajolt hozzá. Most egy pici sünarc fénylett benne.

VinceAkkor… teszek még egy lépést.

A következő levélen két csepp gurult le. Az egyik lassan: görd-görd, pihen. A másik sietősebben: görd-görd, potty. Palkó a mancsával mutatta az útjukat, Mira pedig olyan halkan tapsolt, hogy csak a moha hallotta.

Vince már mosolyogva lépkedett levélről levélre. Néhány csepp a tüskéin maradt. Néhány a levelekre költözött. Amerre haladt, apró fények gyulladtak körülötte.

A mohos fa tövénél Mira és Palkó mellé telepedett. Hárman figyelték a csendes harmatparádét. A köd lassan felszállt az erdőből, a cseppekben pedig egyre fényesebben derengett a reggel.