Beni és a csillagos éjszaka
Leszállt az este az építkezésre, de Beni szeme sehogy sem akart lecsukódni. Dömi tudott valamit, amitől jobb lesz.
Leszállt az este. A darukra kigyúltak a kis piros fények, és az építkezés elcsendesedett. Csak Beni forgolódott a helyén.
BeniNem jön az álom. Pedig hívogatom.
Dömi, a piros dömper lassan odagurult mellé. A platója üres volt, és fölötte ott ragyogott az egész égbolt.
DömiNézd csak fölfelé. Ott fent nincs semmi dolgunk.
Beni fölnézett. Az égen apró fények pislákoltak, mint megannyi távoli lámpás. Egy, kettő, tíz, száz – annyi volt, hogy elszámolni sem lehetett.
Ahogy nézte őket, Beni motorja egyre halkabban duruzsolt. A csillagok lassan forogtak, a hold puha takarót terített a kertre.
BeniOlyan… csendes minden.
Dömi nem felelt, mert Beni szeme addigra már lecsukódott. A csillagok pedig egész éjjel vigyáztak rájuk.
