Beni és a kis fióka
Egy pici csipogás a fa tövében — és Beni karja sajnos pont nem elég hosszú.
A nap magasan járt, és Beni a nagy fa mellett dolgozott. Ásott egy gödröt, aztán még egy kicsivel mélyebbre. A lánctalpa alatt puhán roppant a föld, a kanala meg tele lett meleg, barna göröngyökkel. Odafönt, a lombok között zizegett a szél.
Beni éppen ki akarta borítani a földet, amikor meghallott valamit. Egy egészen apró hangot. Csip. Csip-csip.
BeniEz meg mi volt?
Megfordult, és lassan körbenézett. A fa tövében, a fűszálak között ott ült egy pici madárfióka. Kócos volt és szürke, akár egy pihe. Két csillogó szem nézett fel Benire.
A kis fiókaCsip!
Beni felnézett a fára. Egészen magasan, ott, ahol az ágak összeérnek, meglátta a fészket. Onnan pottyanhatott ki a kicsi.
BeniHűha! Hát te bizony leestél. Ne félj, mindjárt hazaviszlek.
Beni óvatosan lefektette a kanalát a fűre, olyan lassan, hogy még a fűszálak sem rezdültek. A fióka billegve bemászott a szélére, és megkapaszkodott. Beni pedig emelni kezdte a karját. Feljebb. Még egy kicsit feljebb.
A kanál elért az első ágig. Aztán a másodikig. És ott megállt. A kar nem ment tovább, pedig Beni nyújtózott, ahogy csak bírt. A fészek még mindig jóval fölötte volt.
BeniNem érem el.
Lassan, óvatosan visszaengedte a kanalát a fűre. A fióka kilépett belőle, és csipogott egyet. A fészekből valaki halkan visszacsipogott neki.
Beni egy pillanatra megállt, és gondolkodott. Kellene valaki, aki magasabbra tud emelni. És akkor eszébe jutott, hogy ki az.
BeniDömi! Dömi, gyere gyorsan!
A földkupacok mögül dohogás hallatszott, aztán előgurult a piros dömper.
DömiItt vagyok. Mi a baj?
BeniEz a kismadár kipottyant a fészkéből. Vissza kéne tenni, de az én karom nem ér fel odáig.
DömiAkkor megemellek egy kicsit.
Dömi lassan a fa alá tolatott, és leengedte a platóját, hogy olyan legyen, mint egy lejtős kis domb. Beni a kanalába vette a fiókát, és óvatosan felkapaszkodott a platóra, szép lépésben, ahogy a lánctalpa engedte. Aztán a plató emelkedni kezdett, csendesen és egyenletesen.
Onnan fentről a fészek már egészen közel volt. Beni megemelte a kanalát. Lassan. Nagyon lassan. A kanál pereme épp a fészek széléig ért.
A kicsi átbillegett a puha ágak közé. Bent három testvér ült szorosan egymás mellett, anyamadár pedig azonnal a szárnya alá húzta a negyediket is.
AnyamadárCsirip! Csirip-csirip!
Dömi óvatosan leeresztette a platót. Beni legurult a fűre, és mind a ketten felnéztek a fára. A nap már a dombok fölött járt, arany fény szűrődött át a leveleken.
BeniKöszönöm, Dömi.
DömiMáskor is szólj.
Fent a fészekben lassan elhalkult a csipogás. Beni és Dömi még álldogáltak egy darabig a fa alatt, és nézték, ahogy a fény elbújik a lombok között. Aztán szép csendben elindultak haza, hogy fel ne ébresszék a kicsiket.
