Csenge színes keresőösvénye
Vajon megtalálják Csengét, ha éppen olyan színű, mint a legpuhább takarója?
Csenge reggel kidugta az orrát a kedvenc takarója alól. Megnézte az egyik lábát. Aztán a másikat. Pont olyan lágy, meleg türkizzöld volt, mint a takaró puha széle.
CsengeMa takarószínem van!
Jókedvűen felkunkorította a farkát, és kimászott a napsütötte nagy levélre. Lent már várta Zselyke, a kis csiga, és Gellért, a gömbölyű poszméh.
GellértBújócskázzunk a bokrok között!
Zselyke tapsolt a csápjaival. Csenge is majdnem tapsolt. Ám a kert levelei éppen olyan zöldek voltak, mint ő. A mosolya picire húzódott, a türkizzöldje pedig hűvös kékre váltott.
CsengeSzeretnék játszani. Csak attól félek, hogy úgy elbújok, hogy nem találtok meg.
Gellért elgondolkodva döngicsélt egy kört. Zselyke közben észrevett három lehullott rózsaszín szirmot.
ZselykeKészítsünk keresőösvényt! Puha jelekkel, bokortól bokorig.
Mindhárman munkához láttak. Zselyke szirmokat tolt egymás mellé. Gellért sárga pitypangpihéket hozott. Csenge apró, kerek mohapárnákat keresett, és a farkával szépen sorba igazította őket.
Az első állomás a levendulabokor volt. Gellért és Zselyke becsukta a szemét. Csenge a lila virágok közé lépkedett. Izgalmában rózsás foltok szaladtak végig a hátán.
GellértEgy, kettő, három! Indul a keresés!
A két barát követte a szirmokat. Egyszer Gellért véletlenül egy bólogató levendulának köszönt oda.
GellértMegvagy, Csenge! Jaj, bocsánat, te csak egy virág vagy.
Csenge akkorát kuncogott, hogy megrezdült alatta az ág.
ZselykeItt vagy!
A második állomásnál Csenge választotta ki a búvóhelyet. Bebújt a sárga rózsabokor alá, és egy pitypangpihét tett a legalsó levélre. Mire a barátai odaértek, örömében meleg sárga lett a hasa.
CsengeMost egy kicsit rózsaszín vagyok, egy kicsit sárga, és még mindig takarószínű is!
A harmadik állomás a kerek puszpángbokor volt. Csenge odatett két mohapárnát, de aztán meggondolta magát. Még egyet melléjük rakott, mert ez így pont olyan lett, mint három zöld sütemény.
Míg Gellért és Zselyke számolt, Csenge körbeszaladt a bokor mögött. Talált egy alacsony ágat, amely kényelmesen ringott. Felkapaszkodott rá, felkunkorította a farkát, és elmosolyodott. Ez lett a kedvenc búvóhelye.
A barátai lassan végigmentek az ösvényen. Megnézték a rózsaszín szirmokat. Megérintették a sárga pihéket. A három mohasüteménynél Zselyke felnézett.
ZselykeA jelek idáig vezettek. Most pedig Csengét keressük.
Gellért benézett a bokor alá. Zselyke körbecsúszta a bokrot. Az ág finoman megmozdult, és a levelek közül előbukkant egy kunkori farok.
GellértMegtaláltunk!
Csenge leugrott közéjük. A hűvös kék már eltűnt róla. Ismét lágy, meleg türkizzöldben ragyogott, egy pici napsárga folttal az orra hegyén.
A játék után mindhárman letelepedtek a puha fűbe. A színes ösvény ott kanyargott mellettük a bokrok között. Csenge Zselykéhez bújt, Gellért pedig álmosan döngicsélt fölöttük.
CsengeHolnap is lehet takarószínem?
ZselykeLehet. Mi pedig holnap is téged keresünk.
Csenge mosolyogva lehunyta a szemét. A farkát a három mohapárna köré kunkorította, mintha csak betakarná őket.
