Délelőtt a fűzfa felé
Vajon hogyan jut el egy rakomány mesekönyv a puha kerten át? Beni és az óvodások együtt készítenek neki utat.
A délelőtti napfény éppen a fűzfa levelei között bújócskázott. Az óvodások pokrócot terítettek a fa alá, aztán visszanéztek az óvoda ajtajánál sorakozó mesekönyvekre.
Az óvodásokBárcsak idegurulnának a könyvek!
Beni kíváncsian megemelte a markolókanalát. A fűzfáig hosszú volt az út egy öl könyvvel, de egy kerekes kocsinak talán éppen elég rövid.
BeniÉpítsünk nekik könyvkocsit!
Került egy alacsony láda, négy kerek kerék és egy puha kötélfogantyú. Beni megtartotta a ládát, amíg a gyerekek belefektették a könyveket. Vastagot alulra, vékonyat felülre. A legfelső borítón egy álmos hold mosolygott.
Elindult az első próbaút. Nyikkant egyet a kerék. Zörrent egyet a láda. Aztán a kocsi megállt a puha föld közepén.
BeniHm. A kerekek most földpapucsot húztak.
Az óvodások leguggoltak. A két első kerék valóban belesüppedt a puha porba. Beni óvatosan kiemelte őket, a gyerekek pedig letörölték róluk a földet.
A sima kerti ösvényen újra megpróbálták. Ezúttal a könyvkocsi olyan vidáman gurult, hogy a könyvek csúszkálni kezdtek benne. Egy jobbra billent, egy balra. Az álmos hold pedig majdnem fejre állt a borítón.
Az óvodásokLassan, könyvkocsi, lassan!
Beni finoman a kocsi elé tette a kanalát. A könyvek megálltak, sértetlenül és kissé ferdén.
BeniA puha részen nem akar menni. A sima részen meg nagyon is akar. Nézzük meg együtt az utat!
Végigsétáltak a fűzfáig. A puha foltnál Beni a keréknyomokat figyelte. A sima köveknél a gyerekek a tenyerükkel mutatták, hol szaladt meg a kocsi. Kicsit gondolkodtak. Közben egy sárga levél libbent Beni kanalába.
BeniEz lehetne egy megálló!
Az óvodások rögtön leveleket kerestek. Találtak egy széles gesztenyelevelet, egy csillag alakú juharlevelet és három keskeny fűzfalevelet. Mindet egy-egy lapos kő alá csúsztatták, hogy jól látszódjanak.
A gesztenyelevél került a puha rész elé. Ott megálltak, és két széles deszkalapot fektettek a kerekek útjába. Beni egyenként tette le őket, a gyerekek pedig mutatták, merre legyen a következő.
A juharlevél a sima ösvény elején várta a kocsit. Ott mindenki csak egy aprót tolhatott rajta. Egy pöccintés, gurulás, megállás. Még egy pöccintés, gurulás, megállás.
Az óvodásokLevélmegálló! Könyvigazító!
Az egyik gyerek eligazította a vastag könyvet. A másik megsimította az álmos hold borítóját. Beni türelmesen várt, majd a következő levélig húzta a kocsit.
A fűzleveleknél már közel volt a fa. Ott háromszor is megálltak, csak mert jólesett. Hallgatták a kerekek halk surrogását és a lombok susogását.
BeniUtolsó megálló: fűzfa!
A könyvkocsi szépen begurult az árnyékba. A kerekei nem süppedtek el, a könyvek sem csúszkáltak. Az óvodások köré telepedtek a pokrócon, Beni pedig melléjük gurult.
Kiválasztották az álmos holdas mesekönyvet. A levélmegállók ott sorakoztak mögöttük egészen az óvodáig. A könyvkocsi csendesen pihent a fűzfa alatt, miközben fellapozták az első oldalt, és a kert is közelebb hajolt hallgatózni.
