Merre gurul a puha föld?

Egy sárga falevél billegett Beni markolókanalán, amikor begurult az óvodakertbe. Az ösvény még harmatos volt. A kerítés mellett rigó lépegetett, a homokozó lapátjai pedig csendben várták a gyerekeket.

Beni a virágágyásnál hirtelen megállt. Hat apró cserép sorakozott a padon. Tegnap még puha, barna föld volt bennük, reggelre azonban majdnem mind kiürült. Az éjszakai szél kifújta a földet a cserepekből, és kis kupacokba terítette a kertben.

BeniEzt mindjárt visszahordom!

Már merítette is a kanalát. Zsupsz, bele a föld! Emelte volna az első cserép fölé, amikor valami aprót vett észre az oldalán. Egy kerek napocska volt ráfestve. A mellette álló cserepen fodros levél zöldellt.

Beni leengedte a kanalát. Ha csak úgy gyorsan megtölti őket, honnan tudja majd, melyikbe mi kerül? Ekkor kilépett a szerszámoskamrából az óvó néni, az óvodakert gondozója. Két magtasakot tartott a kezében.

Óvó néniNézd csak! Ezen nagy, sárga napraforgó mosolyog. Ezen pedig menta levele kunkorodik.

Beni közelebb gurult. A napraforgós tasakon ugyanolyan kerek virág ragyogott, mint a napocskás cserépen. A menta levele pedig éppen olyan fodros volt, mint a másik jel. Beni lámpája vidáman felvillant.

BeniNapocska a napraforgónak, fodros levél a mentának!

Előbb azonban vissza kellett hozni a szétszóródott földet. Beni a nagyobb faleveleket egymás mellé fektette. Az egyik a bokorhoz vezetett, a másik a kerítés felé kanyarodott. Puha, levéllel bélelt pálya készült a földkupacok és a cserepek között.

Beni lassan végiggurult rajta. Zümm-zümm, kanyar balra. Kopp, megállás a földkupacnál. A kanala leereszkedett, és felvett egy kis adag földet. Nem púpozta túl. Így egyetlen morzsa sem pottyant le útközben.

Az első fordulónál sietni próbált. A kanalán megbillent a föld, ezért Beni megállt. Megvárta, míg a kis kupac újra elsimul. Aztán olyan lassan fordult be a cserepekhez, hogy a markolókanalán utazó falevél sem rezzent meg.

Óvó néniPont elég lesz. Billents egy picikét!

Surr, surr, surr. A föld puhán belecsúszott a napocskás cserépbe. Beni még egy adagért indult. A fodros levelű cseréphez érve újra megnézte a jelet, csak azután billentette meg a kanalát.

Fordult egyszer, fordult kétszer, aztán még sok kicsi fordulót tett. A cserepek lassan megteltek. Beni a kanala szélével óvatosan elegyengette a földet, az óvó néni pedig apró mélyedéseket készített az ujjával.

A napraforgómagok a napocskás cserepekbe kerültek. A mentamagok a fodros levelűekbe bújtak. Az óvó néni finom permettel meglocsolta mindet. A föld sötétebb lett, és friss kerti illat szállt a levegőben.

BeniMost már csak várniuk kell.

Beni félregurult a pad mellé. A megtöltött cserepek rendezett sorban sütkéreztek a reggeli fényben. A föld alatt a magok csendben pihentek: itt a napraforgó, ott az illatos menta.

Az utolsó sárga falevél még mindig Beni markolókanalán feküdt. Beni nem rázta le. Hagyta pihenni, amíg a kertben megcsendült a rigó éneke, és az óvodakert egészen halkan készülődni kezdett a növekedésre.