Kanyarodik egyet a pokróc
Vajon eltalál a nagy, puha pokróc a padok között egészen a fűzfáig?
A nagy pokróctekercs éppen belefért Beni kanalába. Kék volt, puha és olyan gömbölyű, mint egy jóllakott hernyó. Az óvodakert végében már várta a fűzfa. Hosszú ágai alatt készülődött a mesekuckó.
Beni óvatosan megemelte a kanalát. Nem túl magasra, csak annyira, hogy a pokróc ne súrolja a füvet. Aztán lassan elindult a kavicsos ösvényen.
BeniBrumm-brumm, jön a puha ülőhely!
Az óvodások a széles, biztonságos ösvény mellől integettek neki. Beni szépen elgurult az első padig, majd jobbra fordult. Csakhogy a tekercs vége nem fordult vele. Kibomlott, lehuppant a fűre, és hosszú kék csíkot húzott Beni mögött.
ÓvodásokBeni, a pokrócod még egyenesen megy!
Beni megállt. Hátrapillantott, és elnevette magát. A pokróc vége valóban arra hevert, amerre az előbb jártak. Mintha elfelejtett volna bekanyarodni.
Amikor Beni már egészen mozdulatlanul állt, a gyerekek visszahajtották a puha véget. Beni ezután még lassabban indult tovább. A pokróc most vele kanyarodott: libbent egyet, fordult egyet, majd kényelmesen elnyúlt mögötte.
A bokrok mellett azonban újabb csínyre készült. Egy kék csücsök bekukucskált a levelek alá, mintha ott keresne magának kuckót.
Egy óvodásÁllj, Beni! A bokor szeretné megtartani!
Beni rögtön megállt. Az óvodások megmutatták, hol van tágasabb hely: nem a bokor és a pad között, hanem a homokozó széles oldala felé. Ott a pokrócnak is jutott elég hely a forduláshoz.
BeniAkkor arra kanyarodunk. Szóljatok, ha a vége megint csavarogni indul!
Mentek tovább. Beni gurult egy kicsit, aztán várt. A gyerekek figyelték a tekercset. Ha a széle a pad lába felé csúszott, balra mutattak. Ha túl nagy hurkot vetett, Beni egy aprócskát visszatolatott. A pokróc lassan szép, széles kanyarokat rajzolt a fűre.
Az utolsó fordulónál már mindenki tudta a dolgát. Beni egészen lassan gurult. A gyerekek két oldalról lesték a kék csíkot, de nem nyúltak hozzá, amíg Beni mozgott.
ÓvodásokMég egy picit! Most egyenesen! És… megérkeztünk!
Beni letette a tekercset a fűzfa alatt. Amikor megállt, az óvodások legurították róla a pokrócot. Puff-puha, puff-puha – terült egyik széle a másik után. Nem bújt bokor alá, nem tekeredett a pad köré. Éppen elfért rajta mindenki.
A gyerekek párnákat hoztak, és körbeültek. Beni a pokróc széléhez gurult, kanalát kényelmesen maga mellé engedte. A fűzfa ágai halkan susogtak fölöttük. Mire elkezdődött a mese, a kanyargó út elcsendesedett, és vele együtt az egész kert is.
