Délután a levélkupacnál
Vajon hány puha kanyar kell ahhoz, hogy három vidám talicska ugyanarra guruljon?
Egy fahéjszínű levél éppen Beni kanalába pottyant. Beni óvatosan felemelte, aztán a park legpuhább levélkupacára tette.
Aznap három kis kerti talicska érkezett hozzá. Mindegyik szeretett volna végiggurulni az őszi pályán, amelyet Beni épített nekik.
BeniKészen álltok egy lassú próbakörre?
TalicskákGurulásra készen!
Beni szélesre simította az ösvényt. A föld puha volt és gesztenyebarna. Egyetlen egyenes csík vezetett a nagy juharfától a padig.
Az első talicska nekilódult. Gur-gur-gur! Félúton balra kanyarodott, és belefúrta az orrát egy levélkupacba. Csak a két nyele látszott ki.
BeniOtt talán még nincs kész a pálya.
A második talicska jobbra indult. Gur-gur-gur! Egy bokor előtt szépen megállt, mintha csak a lehulló leveleket számolná.
A harmadik kettőt gurult előre, egyet hátra, majd keresztben pihent le az ösvény közepén.
TalicskákMerre van a kanyar?
Beni nem sietett. Megnézte a keréknyomokat. Az egyik balra hajlott. A másik jobbra. A harmadik olyan görbe volt, mint egy álmos giliszta.
BeniAha! Az ösvény túl egyenes. Ti pedig kanyarodni szeretnétek.
A kanalával apró, puha földkupacokat igazított a pálya szélére. Nem voltak magasak. Éppen csak megmutatták, hol fordul az út. A másik oldalra fahéjszínű és aranysárga leveleket terített.
Jöhetett a második próba. Az első talicska követte a leveleket. A második megkerülte a földkupacot. A harmadik azonban megállt a két kanyar között.
TalicskákMost melyik merre van?
Beni körülnézett. A fűben talált egy lapos deszkát és két rövid lécet. Készített belőlük egy forgó táblát. Az egyik oldalára balra mutató falevelet rajzolt. A másikra egy gesztenyét, mellé jobbra mutató nyilat. Alul egy csigaház jelezte: csak komótosan.
Ha úgy fordította a táblát, hogy a falevél látszott elöl, balra kellett gurulni. Ha a gesztenye és a nyíl került előre, jobbra. Amikor pedig a csigaház kukucskált ki, minden kerék lassabban forgott.
BeniLevélre balra, gesztenyére jobbra, csigaháznál kényelmesen!
A talicskák újra felsorakoztak. Gur-gur, balra! Gur-gur, jobbra! A csigaháznál olyan lassan haladtak, hogy egy levél ráült az egyik kerékre, utazott egy picit, majd puhán lelibbent.
Az utolsó kanyarban Beni megfordította a táblát. Előbb a falevél látszott, aztán a gesztenye. A talicskák szépen követték, egyik a másik után. Senki sem sietett. Mégis mindenki egyszerre nevetett.
A kör végén a három talicska Beni mellé gurult. Pontosan elfértek a nagy levélkupac előtt. Egyikük nyelén apró juharlevél billegett, mintha zászló volna.
TalicskákMég egy lassú kört holnap!
Beni elsimította az utolsó földkupac szélét. A forgó táblán a csigaház maradt elöl. A parkban elcsendesedtek a kerekek, és már csak a levelek zizegtek a gesztenyeszínű ösvény mellett.
