Gurul már az uzsonna!
Vajon merre gurul egy tök, ha minden kanyar érdekesebb az egyenes útnál?
Egy sárga levél éppen Beni kanalára pottyant. Ott billegett egy kicsit, aztán puhán becsusszant a többi közé.
A kertben szüreti uzsonnára készültek. A verebek morzsát csipegettek az asztal körül, a sün egy marék gesztenyét hozott, a csiga pedig fényes csíkot húzva közeledett. Már csak a nagy, gömbölyű tök hiányzott.
BeniMajd én odaviszem!
Beni óvatosan a tök mögé engedte a kanalát. Egy picit megtolta. A tök megmozdult.
Gur-gur, gur-gur! Elindult az asztal felé. Ám egy apró földpúpnál egyszer csak balra fordult, megkerülte a körömvirágokat, és puhán belehuppant egy levélkupacba.
BeniNahát! Te inkább kanyarogni szeretsz?
Beni kiemelte a tököt a levelek közül. Ezúttal egészen lassan tolta. Egy keréknyit gurultak, aztán még egyet.
Gur-gur, gur-gur! A tök most jobbra tért. Körbegurult egy lapos követ, elsuhant három gomba mellett, és megállt a káposztaágyás szélén.
Beni nem tolta vissza rögtön. Megnézte a tök nyomát a puha földben. Egyik ív erre hajlott, a másik arra. Olyan volt, mint egy kacskaringós rajz.
BeniHa te nem akarsz egyenesen menni, építek neked kanyarokat!
Beni munkához látott. Kanalával sárga és barna leveleket húzott az ösvény két oldalára. Nem magas falat rakott, csak puha szegélyt: sus-sus, zizeg-zizeg.
Az első kanyarhoz egy apró földkupacot simított. A másodikhoz még egyet. A lapos kő mellett széles ívet hagyott, a gombák előtt pedig olyan fordulót készített, amely éppen az uzsonnaasztal felé nézett.
BeniPróbáljuk ki!
A tök nekilódult. Gur-gur, balra! A levelek finoman visszaterelték. Gur-gur, jobbra! Az apró földív továbbterelte a tököt a kanyarban.
De a káposztánál a tök megint oldalra billent. Beni eléje sietett, és a kanalával puha levélpárnát tett az út szélére. A tök nekigördült, ringott egyet, majd visszafordult a kanyargós ösvényre.
Az asztal mellől a barátok már látták a közeledő narancssárga gömböt. A verebek szárnyukkal integettek. A sün arrébb gurított két gesztenyét, a csiga pedig félrehúzódott a fényes csíkjáról.
A barátokErre, tököcske! Vár az uzsonna!
Jött az utolsó kanyar. Beni nem tolta tovább a tököt. Leengedte a kanalát, és kíváncsian figyelt.
A tök magától gördült végig a széles íven. Gur-gur, zizeg-zizeg, fordulj csak! Átszaladt néhány puha levélen, megkerülte az utolsó földkupacot, aztán lassult, lassult, és puhán megállt az uzsonnaasztal mellett.
A kertben mindenki örült. A verebek vidáman csiviteltek, a sün helyet készített a töknek, a csiga pedig éppen akkor ért az asztal lábához.
BeniMicsoda remek tökjárat!
Beni a tökre tapadt kis levelet is az asztalra tette dísznek. A levegőben alma, szőlő és nedves avar illata keveredett. A tök csendesen pihent a barátok között, mögötte pedig ott kanyargott a legzizegősebb út az egész őszi kertben.
