Öt csuklás a kattintásig
Egy fényképezőgép, öt váratlan csuklás és annyi szín, hogy alig férnek rá egyetlen képre.
A fényképezőgép a lapos napozókövön állt. Csillogott a lencséje, a tetején pedig apró óra ketyegett: tik-tak, tik-tak. Ha lejár, már kattint is.
Csenge egy százszorszép levelében nézegette magát. Zöld volt, akár a friss fű. Megigazította kunkori farkát, kihúzta magát, aztán gyakorolta a fényképezős mosolyt.
CsengeEz túl fogas. Ez meg túl lapos. Talán így…?
Mögötte már gyülekeztek a barátok. Egy pettyes katicabogár egy mákszirmot hozott. Egy csiga fényesre törölte a házát egy puha levéllel. A hosszú lábú sáska pedig olyan egyenesen állt, hogy még a bajusza sem billegett.
Csenge közéjük lépett. A kis óra ketyegni kezdett. Tik-tak, tik-tak…
Ekkor egy pitypang bóbitája megcsiklandozta Csenge orrát.
CsengeHukk!
Csenge menten napsárga lett. A sáska gyorsan mellé emelt egy sárga boglárkát.
SáskaNézd csak! Mintha a virág is beállt volna a képbe.
Csenge elnevette magát. Ettől halványlilára változott. A boglárka most már egyáltalán nem illett mellé, de a katicabogár talált egy lila harangvirágot. Mire odahúzta, Csenge megint csuklott.
CsengeHukk!
Ezúttal olyan kék lett, mint az eső után előbújó ég. A csiga tüstént odacsúsztatott mellé egy kék nefelejcset.
Újra elindították az órát. Csenge behúzta a nyakát. Nem akart megmozdulni, nem akart nevetni, még levegőt is csak picikét mert venni. A színe közben ide-oda rebbent a kék és a zöld között.
CsengeMi lesz, ha éppen a kattintáskor váltok színt?
CsigaAkkor legalább nem fog unatkozni a fénykép.
A barátok körülnéztek. Volt a kertben piros pipacs, sárga boglárka, kék nefelejcs, lila harangvirág és rengeteg zöld levél. A sáska félkörbe rendezte a virágokat. A katicabogár egy piros szirmot tartott maga fölé, a csiga pedig egy százszorszépet tűzött a házára.
Csengének középen hagytak helyet.
KaticabogárAkármilyen szín érkezik, már várja itt egy társa.
Csenge beállt a virágok közé. Meglátta a csigát a házán billegő százszorszéppel, és kipukkant belőle a nevetés.
CsengeHukk-hukk!
Rózsaszín folt szaladt végig a hátán. A farka vége narancssárgán kunkorodott, a hasa zöld maradt, a lábai pedig lilán és kéken kapaszkodtak a kőbe.
Tik-tak. Már csak egyet ketyegett az óra. A sáska oldalra billent. A katicabogár szirma az orrára csúszott. A csiga százszorszépe lassan a fél szemére kókadt.
Csenge akkora mosolyra húzta a száját, hogy még egy utolsó, apró csuklás is belefért.
CsengeHukk!
Katt!
A kész képen a kert összes színe ott ragyogott. Középen Csenge mosolygott, tarkán, mint egy marék vidám virágszirom. Körülötte a barátok nevettek: a sáska ferdén, a katicabogár piros orral, a csiga pedig egy százszorszép alól pislogva.
A fényképet kitették a napozókő mellé. Valahányszor arra jártak, Csenge színei egy kicsit megint felragyogtak. A csiga pedig mindig odasúgta a képnek:
CsigaCsak el ne csuklasd magad!
