Három levél a csigaházig
Egy csík fénylik a fűben, egy levél megbillen, a bokor alatt pedig valami neszez. Beni lassan a nyomába ered.
Huss! A szél végigszaladt az óvodakerten. Megzörrentette a bokrot, megforgatott két száraz levelet, aztán bebújt az építőkockák közé.
Beni éppen egy alacsony kockagarázst épített. Sárga kanalával a helyére igazított egy kék kockát, amikor valami koppant mellette.
BeniNahát! Te nem kocka vagy.
A piros kocka tövében egy csíkos csigaház feküdt. Kerek volt, barna volt, és olyan könnyűnek látszott, hogy a szél is meg tudta billenteni. Beni közelebb gurult. Nem ért hozzá. Csak lehajtotta a kanalát, és bekukkantott a nyílásába.
BeniÜres. De vajon merre jár a gazdája?
Beni körülnézett. Először csak füvet látott. Aztán a nap megcsillant valamin: vékony, fényes csík kanyargott az egyik kockától a bokor felé.
Beni lassan követte. Egy kerékfordulat. Megállás. Még egy kerékfordulat. Megint megállás. A nyom néhol eltűnt a fűszálak között, de mindig akadt egy apró jel. Itt csillogott egy harmatcsepp. Ott félrebillent egy levél.
A bokor alól halk nesz hallatszott.
Surr. Szussz. Surr.
Egy apró csiga bújt elő a moha mellől. Kidugta a két tapogatóját, aztán megállt. Előtte a szél újra megborzolta a füvet. A csiga visszahúzódott a levél árnyékába.
BeniA házacskád a kockáknál vár. Nem sietünk.
A fényes nyom egyenesen a szeles füvön vezetett volna át. Beni azonban észrevett egy csendesebb kerülőt a virágágyás széle mellett. Puha levelek hevertek arra: egy sárga, egy barna és egy pettyes.
Beni egészen alacsonyra engedte a markolókanalát. Finoman a sárga levél alá csúsztatta, és a fűre tette. Aztán mellé igazította a barnát.
Huss! A szél felkapta mindkettőt.
BeniHohó! Akkor keresünk szélcsendes helyet.
A kis markoló nem kapkodott utánuk. Megvárta, míg a levelek lekanyarodtak a fűre. Ezúttal a virágágyás alacsony pereme mellé fektette őket. Ott a szél már csak a szélüket csiklandozta.
A pettyes levél lett a harmadik. Beni óvatosan eligazította. A három levél puha, kanyargós folyosót alkotott a bokortól az építőkockákig. Nem volt széles út. Éppen csak akkora, amekkora egy apró csigának kellett.
BeniKész a levélkanyar. Jöhetsz, amikor jólesik.
Beni félregurult, és csendben várt. A csiga kinyújtotta a tapogatóit. Rálépett a sárga levélre. Surr. Megpihent. Átcsusszant a barnára. Szussz. Megint megpihent.
A szél közben végigfutott a kert túlsó felén, de a levélfolyosó nyugodtan lapult a virágágyás mellett. Beni nem sürgette a csigát. Nézte, ahogy a fényes kis nyom egyre közelebb kanyarodik a kockákhoz.
Végül a csiga elérte a csíkos házat. Körbetapogatta a bejáratát, aztán lassan bebújt. Előbb a feje tűnt el, utána a puha teste, végül a két tapogatója.
BeniPont jó helyre értél.
Beni a bejárathoz igazította a pettyes levelet, hogy puhán feküdjön a ház előtt. Aztán visszagurult a kockagarázshoz. A szél már csak halkan susogott. A levelek megpihentek, a csigaház békésen lapult a piros kocka mellett, Beni pedig a helyére tette a garázs utolsó, kék darabját.
