Három ringás a partig

Egy sárga levél éppen Nándi orrára pottyant. Nándi prüszkölve kibújt alóla, aztán meglátta, mi ring a csendes ág vizén.

Három apró falevélfészek úszott egymás mellett. Az egyik gesztenyebarna volt, a másik aranysárga, a harmadik pedig foltos, akár egy szeplős arc. Mindhárom üres volt. A szél hajtogathatta őket csónak alakúra az éjszaka.

NándiÉppen jókor jöttetek! Elkísérlek benneteket az uzsonnahelyig.

A parti uzsonnahely nem volt messze. A fű ott puha párnát növesztett, a víz fölé pedig egy öreg fűzfa hajolt. Nándi nekilódult. Mancsával egyszerre pöccintette meg mindhárom fészket.

Csakhogy a lassú víz háromfélét gondolt. A barna fészek a fűzfa árnyéka felé fordult. A sárga egy pici nádszigethez kanyarodott. A szeplős megállt egy gömbölyű kavics mellett, és ott billegett.

NándiErre, erre! Együtt sokkal szebb lesz!

Nándi ide szökkent, oda siklott. Megfordította a barnát, visszaterelte a sárgát, aztán a szeplős után nyúlt. Mire végzett, a barna megint a fűzfa alatt ringott.

Nándi kifújta a levegőt. A bajusza végéről egy vízcsepp hullott a folyóba: pitty. Kör alakú fodor futott szét körülötte.

NándiAha. Talán nem kell sietni.

A part szélén puha, lehullott nádszálak feküdtek. Nándi kiválasztott kettőt, és óvatosan a sekély víz mellé igazította őket. Keskeny kis kapu lett belőlük. A barna és a sárga fészek szépen átringott rajta, de a szeplőst egy apró vízforduló visszabillentette.

Nándi arrébb tette az egyik nádszálat. Most a sárga és a szeplős maradt közel, a barna pedig lassan elkószált az árnyék felé.

A kis vidra három lapos kavicsot keresett. Egyet a fűzfa gyökeréhez tett, egyet a nádsziget mellé, egyet pedig oda, ahol a víz fodra visszafordult. Így már látta, melyik fészek hol változtat irányt.

Mégsem indult el rögtön. Hasra feküdt a parton. Állát a mancsára támasztotta, és figyelt.

A folyó alig hallhatóan loccsant a kavicsoknál. Egy vékony hínárszál előrehajolt, aztán vissza. A víz felszínén egy pehely körbefordult. Nem sietett sehová. Megkerülte a nádszigetet, elsiklott a fűzfa gyökere előtt, majd éppen az uzsonnahely felé kanyarodott.

NándiHát itt bújt el az út!

A kavicsjeleket követve kicsit arrébb húzta a nádkaput. Az egyik szál vége a körbeforduló sodrásba mutatott, a másik pedig megóvta a fészkeket attól, hogy túl hamar kiforduljanak belőle.

Nándi először a barna fészket engedte el. Az lassan körbefordult. Utána indult a sárga, végül a szeplős. Egy pillanatig nagyobb rés maradt közöttük. Nándi már emelte is a mancsát, aztán visszatette a puha iszapra.

A barna várt egy apró fordulót. A sárga mellé simult. A szeplős is odaért. A három fészek egymás mellett ringott tovább: közel, még közelebb, aztán szépen egy sorban.

NándiEgy ringás a fűzfánál, egy a nádnál, egy pedig a partig.

A körbeforduló sodrás kivitte őket a puha füves parthoz. A fészkek finoman megérintették a part szélét, majd ott maradtak egymás mellett, a sekély víz ölében.

Nándi melléjük kuporodott. Elővette az uzsonnáját, és minden falat között megnézte, hogyan emelkedik és süllyed egyszerre a három levél. Fölöttük az öreg fűzfa elengedett még egy sárga levelet. Az puhán közéjük hullott.

A reggel lassan világosabb lett. A kavicsok fénylettek, a nádszálak halkan összeértek, a folyó pedig apró, egyenletes csobbanásokkal mesélt tovább.