Sárga után kék
Vajon merre bújt a sárga szalag, és mit látni a csónakból, amit a partról nem?
A folyóparton még harmat ült a fűszálakon, amikor Nándi odaszaladt az öreg fűzfához. Az ágakról egy színes széljelző szokott lelógni. Ha fújt a szellő, a piros, a sárga, a kék és a zöld szalag körbe-körbe táncolt. Aznap reggel azonban egyetlen szalag sem mozdult.
Mind a négy egy puha, tarka gubancban csüngött az egyik alacsony ágon. A szellő almavirágillatot hozott, megcirógatta a csomót, aztán továbbfutott a víz fölött.
NándiMajd én egykettőre kibogozom!
Nándi felkapaszkodott a föld fölött hajló, vastag ágra, és meghúzta a sárga szalag végét. A sárga megmozdult, vele együtt a kék is, aztán az egész gubanc összerándult. Nándi még egyszer nekirugaszkodott volna, de Panna, a vidra, a fűből felnézve felemelte a mancsát.
PannaVárj! Innen úgy látom, a sárga a kék alatt bújik át.
Ekkor odaért Tomi, a másik vidra is. A sekély vízben egy kis csónak ringott, egészen közel a parthoz. Tomi beleült, és onnan nézte meg a széljelző alsó részét. Nándi közben elengedte a szalagot. A gubanc nem lett nagyobb, de kisebb sem.
TomiA csónakból látom a végeket! A zöld szabadon lóg. Csak rátekeredett a pirosra.
A három barát elcsendesedett. Panna a partról figyelte, melyik szín melyik ág felől érkezik. Tomi a csónakból követte a lelógó végeket. Nándi az alacsony ágon ült, olyan közel, hogy óvatosan meg tudta emelni a szalagokat. Most nem húzta meg egyiket sem.
PannaElőször a zöldet.
TomiKicsit balra. Most bújtasd át a piros alatt!
Nándi két ujjal megfogta a zöld szalagot. Egy picit megemelte. Balra fordította. Aztán átbújtatta a piros alatt. A zöld egyszerre lesiklott a gubancról, és vidáman meglebbent.
NándiEgy már táncol!
Nándi farka izgatottan dobbant az ágon, de a mancsa nyugton maradt. Megvárta, amíg Panna körbejárja a fát, Tomi pedig közelebb húzza magához a kék szalag végét. A csónak csak halkan billent egyet a sekély vízben.
PannaSárga után kék.
TomiA kék után pedig piros.
Nándi előbb a sárgát emelte át egy apró hurkon. Panna szólt, amikor megpillantotta a szabad útját. Tomi megtartotta a kék végét, hogy ne csavarodjon vissza. Egy mozdulat, egy rövid várakozás, még egy mozdulat. A sárga kiszabadult. Utána a kék siklott le, végül már csak a piros pihent az ágon.
NándiA piros merre szeretne menni?
Mindhárman alaposan megnézték. Panna jobbról, Tomi lentről, Nándi egészen közelről. A piros szalag csücske egy vékony hurok mögött lapult. Nándi finoman kihúzta, és a csomó nesztelenül szétnyílt.
Éppen akkor érkezett vissza az almavirágillatú szellő. Megforgatta a széljelzőt, a négy szalag pedig külön-külön úszott utána: zöld, sárga, kék, piros. Nándi lemászott az alacsony ágról, és becsusszant barátai mellé a part menti vízbe.
A három vidra egymás mellett ringatózott. Nem siettek sehová. A fűzfa levelei halkan susogtak fölöttük, a szalagok pedig újra meg újra megmutatták, merre jár a tavaszi szél.
