Hédi és a billegő habfelhő
Egy tál hab, egy csiklandós pamacs és sok apró sütemény várja Hédit ezen a nevetős reggelen.

Hédi konyhájának jégvirágos ablakán besütött a reggeli nap. Odabent tizenkét hópelyhes sütemény sorakozott egy tálcán. Kerekek voltak, illatosak és még langyosak.
Hédi megigazította korallszínű sálját, aztán nekilátott a habnak. Egyet kavart. Kettőt kavart. Hármat kavart. A hab puhán susogott: su-su-surr.
HédiMég egy kicsit! Legyen jó magas!
Beletett még egy kanállal. Aztán még eggyel. A fehér kupac púposodni kezdett. Felért a tál széléig, átbillent rajta, és egy puha pamacs Hédi csőrére huppant.
Hédi pislogott. A hab csiklandozta.

HédiHapci! Hoppá, úgy látszik, ma a reggeli is sálat akar!
Nevetve letörölte a csőrét. Fogott egy kisebb tálat, és óvatosan beleterelt egy adag habot. Plutty! Csakhogy amikor megfordult, a kupac visszabillent a nagy tálba. Pöff! Újra ott ült a tetején, még gömbölyűbben.
HédiNa, még egyszer!
Most két kiskanállal próbálkozott. Kanalazott jobbról, kanalazott balról. A hab azonban középen ismét felpúposodott: billen-billen, pille-pille. Egy pamacs Hédi fejére telepedett, akár egy fehér sapka.
Ekkor kopogtak. Megérkezett a pingvincsapat a közös reggelire. Az egyik barát nagy tálat hozott, a másik közepeset, a harmadik pedig egy aprócska csészét.
HédiSziasztok! A sütemény elkészült, de a habból véletlenül felhő lett. Segítetek helyet találni neki?
PingvinbarátokPersze!
Az egyik pingvin a nagy kanállal merített egy nagyot. Plutty! A nagy tál megtelt, de a hab visszakunkorodott belőle. A másik pingvin a közepes kanállal merített egy közepeset. Puff! A hab fehér bóbitává kunkorodott a közepes tál tetején. A harmadik pingvin az apró kanállal merített egy picit. Pötty! A hab éppen elfért a csészében.
HédiAha! Talán nem tál kell neki, hanem sok-sok apró hely.
Mindannyian a tálcára néztek. Ott várakozott a tizenkét hópelyhes sütemény, csupaszon és kíváncsian.
Hédi az elsőre tett egy kis habot. Pötty! Egy barát a másodikra kanalazott. Pötty! A többiek folytatták: pötty ide, pötty oda. Minden sütemény kapott egy puha csúcsot.
Az egyik habcsúcs hegyes lett. A másik félrebillent. A harmadik Hédi sáljára csusszant, mire ő akkorát kacagott, hogy mindenki vele nevetett.
HédiEz a sütemény biztosan öltözködni szeretne!
Hamarosan kiürült a nagy tál. A konyhaasztalon tizenkét apró habfelhő üldögélt, mindegyik egy-egy sütemény tetején. Nem billegtek már nagyokat. Csak puhán rezdültek, amikor a pingvinek körbeülték az asztalt.
HédiJó étvágyat a felhőkhöz!

Kint halkan szikrázott a hó. Bent langyos süteményillat töltötte meg a konyhát. Egy kis hab lecsusszant Hédi kanaláról, egy másik a barátja csőrének hegyén maradt. Mire elfogyott a reggeli, minden tányér tiszta volt, és mindenki arcán ott ült egy elégedett, habpuha mosoly.