Mitől mosolyog a jég?
Két kerek szem, egy kacskaringós száj – és már indulhat is a mosolykör!
Surr-surr, seperte Hédi a friss havat a kis jégpálya szélén. Még egy simítás jobbra, még egy balra. Mire a barátai megérkeznek, minden ragyogni fog!
Hédi felcsatolta a korcsolyáját. Egy próbakör, gondolta. Csakhogy a lába erre kanyarodott, arra kanyarodott, aztán még vissza is fordult. A pengéje vékony vonalakat karcolt a jégre.
Hédi megállt. Előtte két kerek kacskaringó csillogott. Mintha két szem lett volna. Alattuk egy hosszú vonal görbült fölfelé. Mintha egy száj lenne. Egy óriási, nevető száj!
HédiJaj, én nem ezt rajzoltam!
Gyorsan megpróbálta elsimítani a vonalakat. De ahol a szárnyával végigsöpört, apró ráncok jelentek meg. Most már a jégarc még vidámabbnak látszott.
Hédi éppen azon töprengett, hogyan tüntesse el, amikor megérkezett Panni, a kíváncsi kis pingvin. Mögötte Misu, a fürge pingvin csúszott közelebb.
PanniNézzétek! Mosolyog a pálya!
MisuÉs milyen szélesen!
Hédi lesütötte a szemét. Aztán újra a jégre pillantott. Két kerek szem. Egy görbe száj. A száj szélén pedig ott virítottak a söprésből maradt csiklandós ráncok.
HédiAzt hiszem, még a pályám is kineveti a kanyarjaimat.
Erre mindhárman elnevették magukat. Hédi mutatott egy lassú próbakört: végigsiklott az egyik szemen, megállt a másiknál, a mosolynál pedig széles fordulatot tett.
MisuLegyen ez a mosolykör!
Panni indult elsőnek. Kör a bal szemnél, kör a jobb szemnél, nagy forduló a szájnál. Misu közben billegette a szárnyát. Hédi utánuk suhant, és minden kanyarnál hangosabban kacagott.
Surr-surr, csussz-csussz! A három pingvin újra meg újra körberajzolta a vidám arcot. Néha hosszú lett a mosolya, néha gömbölyű, néha pedig kapott még egy apró gödröcskét.
Végül még egy utolsó, lassú kört siklottak a csillogó mosoly körül. Aztán egymás mellé ültek a pálya szélére. Hédi elégedetten nézte a kacskaringókat. A jégarc mintha velük együtt mosolygott volna.
