Levélágy a markolókanálban

Egy harmatcsepp éppen Beni sárga motorháztetejére pottyant. Plitty! Beni felnézett, de fölötte csak a ribizlibokor levelei bólogattak.

Az óvodakert még csendes volt. A fűszálakon apró vízgyöngyök fénylettek, a körömvirágok pedig lassan nyitogatták narancsszínű szirmaikat. Közöttük állt az új madáritató: egy kerek, lapos kőtál. Már csak egy szép téglaszegély hiányzott köré.

A kertkapunál apró agyagtéglák várakoztak. Beni leengedte a kanalát, és óvatosan felvett belőlük négyet.

BeniEgy rövid fuvar, és máris kezdődhet a téglakör!

Átgurult a füvön, megállt a madáritatónál, majd megbillentette a kanalát. Egy tégla lecsusszant. A másik három nem mozdult. A harmattól úgy összetapadtak, mintha álmosan egymásba kapaszkodnának.

BeniHahó, téglák! Megérkeztünk.

Beni picit megemelte, aztán újra lebillentette a kanalát. Cupp. A téglák együtt maradtak. Végül egy lassú mozdulattal letette őket a fűre, de nem éppen oda kerültek, ahová szerette volna.

A következő rakomány csak két téglából állt. Beni most nagyobb helyet hagyott közöttük. Mire azonban átért a kerten, azok is összecsúsztak. Cupp. Már megint összebújtak.

Beni a kanalába kukkantott. Egy keskeny, barna levél feküdt az egyik tégla alatt. Az nem tapadt oda. A kerti pad alatt még több száraz hárslevél lapult. Puhák voltak, mint a vékony párnácskák.

BeniMi lenne, ha minden tégla saját levélágyat kapna?

Kibélelte a kanalát három levéllel. Rátett egy téglát, mellé még egy levelet, arra pedig a következőt. Amikor megbillentette a kanalát, a téglák külön-külön csusszantak le. Surr, surr! Egyik sem mondta, hogy cupp.

Beni lelkesen indult a harmadik fuvarra. A legrövidebb úton ment, egyenesen a kőtál felé. Ott azonban apró gyökerek púposodtak a fű alatt. Döccent egy picit a bal kereke, aztán a jobb. A levelek elfordultak, a téglák pedig ismét közelebb bújtak egymáshoz.

Beni megállt. A virágágyás mellett sima földsáv kanyargott. Megkerülte a százszorszépeket, elhaladt a zsálya mellett, aztán széles ívben visszafordult a madáritatóhoz. Hosszabb út volt, de sehol sem akadt rajta gyökér vagy kavics.

BeniPróbáljuk meg erre. Ráérősen.

Beni újra levéllel bélelte ki a kanalát. Lassan begurult az első kanyarba. A téglák nyugodtan pihentek. A második kanyarnál egy kék virág bókolt feléjük. A harmadiknál a magas fű megsimította Beni kerekét. Mire a kőtálhoz ért, minden tégla ugyanott feküdt, ahová tette.

Surr, surr! A téglák szépen a helyükre csúsztak. Beni újabb rakományért fordult. Levél, tégla, levél, tégla. Aztán lassan végig a kanyargós úton. Minden forduló után egy kicsit hosszabb lett a kör a madáritató körül.

Hamarosan az utolsó tégla is a virágok mellé simult. A kerek szegély között sárga körömvirág, lila zsálya és két apró százszorszép kandikált. Beni hátrébb gurult, hogy jól megnézze.

Ekkor egy széncinege röppent a kőtál szélére. Előbb a téglakört figyelte, aztán lehajolt a tiszta vízhez. Kortyolt egyet. Még egyet. Végül halkan csippantott.

Beni a kanyargós út végén megállt. A kanala üres volt, csak a puha levelek pihentek benne. Körülötte fénylettek a harmatcseppek, a széncinege ivott, az óvodakert pedig csendesen ébredezett.