Nándi és a pattogó kavicsok
Billeg, gurul, csiklandoz: Nándi a víztől távol, puha homokon minden követ kipróbál, hogy újra együtt ugrálhasson a barátaival.
Reggel egy apró kavics koppant Nándi mancsához. Csillogott rajta a víz, akár egy üveggyöngy.
Nándi körülnézett. A part mentén még több kavics fénylett: barna, szürke, pettyes és mézszínű. Csakhogy a megszokott ugrókövek nem voltak a helyükön. Az éjszakai víz szépen odébb rendezte őket.
NándiSebaj! Keresek újakat. Most rögtön! Gyertek!
Már futott is a közeli fövenyen. A víztől biztonságos távolságban, sík és puha volt a homok. Mögötte Zente, a kis teknős lépegetett komótosan. A többi barátjuk a parton várta az új játékot.
Nándi először egy nagy, kerek kavicsot talált. Odahengerítette a régi játékhelyhez, aztán a homokon állva óvatosan megnyomta a mancsával.
Billen-balra. Billen-jobbra. Nándi farka úgy lengett, mint a nád a szélben.
NándiHűha! Ez a kavics táncolni akar!
Nándi nevetve megvakarta a hasát. Ugrókőnek nem volt jó. Táncolókőnek annál inkább.
A következő kavics hosszúkás volt, zöld csík futott rajta. Nándi gyorsan a helyére pöccintette.
NándiEz biztosan tökéletes!
A homokon állva rátette az egyik mancsát. A kavics erre lassan odébb gurult. Nándi utána lépett, és megint óvatosan megérintette. A kavics újra gurult. Így sétáltak ketten: elöl a kavics, mögötte a vidra.
ZenteSzerintem ő inkább kirándulni szeretne.
A harmadik kavics lapos volt és fényes. Olyan simára csiszolta a víz, hogy Nándi meglátta benne a bajuszát.
NándiLapos is, szép is. Ez lesz az!
A homokon állva óvatosan rátette a mancsát. A hideg, sima kavics megcsiklandozta a talpát. Nándi összerántotta az ujjait, és vidáman prüszkölt.
A barátai kuncogtak. Nándi is kuncogott, de aztán leült Zente mellé. Egy nádszál bólogatott előttük. A folyó halkan locsogott.
ZenteNézzük meg együtt, milyen kő kellene!
Nándi ezúttal nem szaladt el. Megnézték a teknősláb méretét, a vidramancs szélességét, és azt is, hol sima a part.
NándiLegyen lapos!
ZenteÉs ne billegjen.
A többiek azt kérték, hogy a kövek ne legyenek túl messze egymástól. Nándi bólintott. Most már minden kavicsot megnézett, megkopogtatott és óvatosan megnyomott.
Találtak egy lapos, pettyes követ. Zente alákapart egy kis homokot, Nándi pedig a helyére tolta. Nem billegett.
Találtak mellé egy széles, barna követ. A barátok körbesimították a homokot. Nem gurult.
Végül előkerült egy napmeleg, aranyfoltos kavics is. Éppen akkora volt, hogy egy kis mancs kényelmesen elférjen rajta.
NándiPróba következik! Lassan, egyenként.
Zente lépett először. Tapp. A pettyes kő biztosan tartotta. Nándi jött utána. Topp. A barna kő meg sem moccant. A barátok sorban végigszökdeltek rajtuk.
Tapp, topp, patt! Tapp, topp, patt! Nándi farka vidáman kanyarodott utánuk.
Még egyszer végigugráltak a kavicssoron, aztán leültek mellé a napfényes partra. A víz halkan csobogott. A megmaradt csillogó kavicsok szépen sorakoztak mellettük, mintha ők is az új játékot néznék.
NándiHolnap a táncolókövet is meglátogatjuk.
Zente elmosolyodott. Nándi a meleg kőre tette a mancsát, és egy darabig mindannyian csak hallgatták a folyót.
