Reggel a kavicsmegállónál
Egy marék kavics, néhány puha levél és egy picike, pöttyös utas várja Benit ezen a csendes parkbeli reggelen.
A reggeli nap éppen bekukkantott a park fái közé, amikor Beni legördült a kavicsos ösvényre. Ma apró megállót épített a kavicsvonatnak. Máris munkához látott volna, de valami pirosat pillantott meg a markolókanalában.
BeniHűha! Hát te hogy kerültél ide?
Pöttyös, a katicabogár, egy összegömbölyödött nyírfalevélen aludt. Hat fekete lábacskáját behúzta, szárnyfedőjén pedig úgy ültek a pöttyök, mint apró gombok egy piros kabáton.
PöttyösMég csak egy picikét szundítanék...
Beni lenézett a kavicskupacra. Abból kellett megépítenie a peront és az utat. A kavicsvonat nemsokára érkezik az első utasokkal. Beni máskor vidáman belemártotta volna a kanalát a kupacba: hrrupp, zsupsz!
Most azonban csak egészen lassan leengedte az ásókarját. Pöttyös meg sem rezzent. Beni óvatosan félretolt három kavicsot. A negyedik hangosan koppant.
BeniPszt, kavics! Itt valaki még alszik.
A nagyobb köveket egyenként rakta le. Kopp helyett koppocska hallatszott. Zötyögés helyett halk surrogás. A munka így lassabban haladt, de a nyírfalevél békésen ringott Beni kanalában.
Amikor elkészült az út első fele, Beni kipróbálta a lánctalpával. Döc-döc, billen-billen. Ez bizony túl rázós volt. Körülnézett, és a bokor mellett sima, lapos kavicsokat talált.
BeniAkkor kerülünk egy kicsit. Máris!
Az új út lágy ívben megkerülte a gödrös részt. Beni a sima köveket szorosan egymás mellé illesztette. A kanyarokhoz széles útpadkát készített, hogy a kavicsvonat kényelmesen gördülhessen.
Aztán összegyűjtött néhány lehullott levelet. Kettőt a kis peron mellé fektetett, egyet az út kanyarjához, egyet pedig a százszorszépek alá. Puha levélmegállók lettek belőlük, ahol az apró utasok megpihenhettek.
Ekkor a kanálból halk ásítás hallatszott. Pöttyös kidugta az egyik lábát. Aztán a másikat. Végül kinyitotta a szemét, és körülnézett.
PöttyösMilyen szép, kanyargós út!
Beni egészen közel tartotta a kanalát a legnagyobb levélhez. Pöttyös rálépett, megnyújtóztatta a lábacskáit, majd lassan szétnyitotta fényes szárnyait. Még álmos volt, de már kíváncsian figyelte az új megállót.
A bokrok mögül finom csilingelés érkezett. A kavicsvonat közeledett. Beni nem intett még az indulásra. Megvárta, míg Pöttyös kényelmesen elhelyezkedik a levélpihenőn.
PöttyösMost már jöhet!
A vonat halkan begördült a sima kerülőn. Nem rázkódott, csak puhán gördült: surrr, surrr. Az első utasok, apró hangyák és csigák, sorban leszálltak. Volt, aki a százszorszépekhez sietett, más a leveleken pihent meg.
Beni a levélpihenő mellé igazította az utolsó kavicsot. Pöttyös megmozgatta frissen ébredt szárnyait, aztán visszahajtotta őket a hátára. A vonat csendesen továbbindult, a fák levelei összesúgtak fölötte, a park pedig nyugodtan folytatta a reggelét.
