Szólj csak, kicsi csengő!

Hédi a hóba szúrta az utolsó kis fénylámpást. Már csak a jégcsengő hiányzott az esti játékhoz.

A csengő ott függött egy alacsony hókupac fölött. Áttetsző volt, mint egy megfagyott vízcsepp. Hédi egész délután igazgatta. Most köré gyűlt néhány pingvinbarátja.

HédiFigyeljetek! Így kezdődik majd a játék: csing-ling-ling!

Meglengette a csengőt.

Puff.

A pingvinek pislogtak. Hédi is pislogott. Aztán még egyszer megrázta.

Puff-puff.

HédiHát, ez inkább bekopogott, mint becsilingelt!

Elnevette magát. A barátai vele nevettek, és hamarosan mindenfelől apró puffogás hallatszott, mert mind utánozni kezdték a csengőt.

A barátokPuff erre! Puff arra! Puff a csőröd hegyére!

Közben a hófény egyre halványabb lett. Nem maradt sok idő a játékig.

HédiKeressük meg a csengő hangját! Talán csak elbújt.

Először egy pelyhes hógombócot tettek a csengő belsejébe. Könnyű volt és puha. Hédi meglengette.

Pötty.

A hógombóc kilapult, és egy hópihe Hédi csőrére ült.

HédiEz a hang olyan pici, hogy majdnem papucsban jár!

Másodszor egy sima kagylót próbáltak ki. A kagyló fehér volt, a szélén rózsaszín csíkkal. Hédi óvatosan a csengőbe tette.

Kopp-puff!

A hang kerek volt és mókás. Az egyik pingvin koppantott a csőrével. A másik dobbantott egyet a lábával.

A barátokKopp-puff, kopp-puff!

Hédi ringott a ritmusra, de a kagyló túl nagy volt. Alig fért el a csengőben.

Ekkor egy barátja puha, kék zsinórt hozott. Hédi arra kötött egy könnyű kagylódarabkát. A kis darab szabadon himbálózott a jég alatt.

HédiNo, kicsi csengő, szólj csak úgy, ahogy tudsz!

Meglengette.

Csing… li-li… puff!

A finom csilingelés végén ott ült a régi, puha puffanás. Mintha a csengő elnevette volna magát.

HédiMegvan! Csing után puff. Ez lesz a mi jelünk!

Elkezdődött az esti játék. Ha Hédi egyszer csengetett, minden pingvin tett egy lépést. Ha puffant is a csengő, mindenki megfordult.

Csing-li-puff! Lépés, fordulás. Csing-li-puff! Lépés, fordulás. Hamarosan az egész tábor ringott, tipegett és kuncogott.

Végül Hédi három lassú jelet adott.

Csing… li… puff.

A hófény addigra ezüstösre színezte a tábort. A pingvinek közelebb húzódtak egymáshoz. Már csak a csengő halk hangja és a puha hó nesze hallatszott.

Hédi maga mellé tette a jégcsengőt. A kagylódarabka még egyszer megmozdult.

Csing. Puff.

HédiJó éjt, te kis puffogó.

Aztán behunyta a szemét. A csengő ott pihent mellette, készen arra, hogy másnap megint eljátssza a saját, furcsa dalát.