A buborékposta erre jár
Egy buborék, egy elveszett papírcsík és egy udvarnyi kíváncsi pingvin indul vidám nyomkeresésre.
Hédi kék szalagot kötött két apró hókupac közé. Ez lett a rajtvonal. A pingvintábor többi kis pingvinje már ott toporgott mögötte, kezükben buborékfújó karikával.
HédiKezdődjék a Nagy Buborékverseny! Az első feladat: fújjatok akkora buborékot, amekkorát csak bírtok!
Hédi belemártotta a karikáját a habos vízbe. Beszívta a levegőt. Fújt egy picit, aztán még egy picit, aztán egyáltalán nem picit.
A karikából hatalmas buborék gömbölyödött elő. Nagyobb lett Hédi fejénél. Nagyobb a hasánál. Majdnem akkora, mint egy uzsonnáskosár.
PingvinbarátokÓóó!
A buborék megcsillant, megrezdült, és hozzáért az asztal szélén heverő vékony papírcsíkhoz. A papír rátapadt a szappanos falára. A következő pillanatban már együtt lebegtek a hó fölött.
HédiHé, a buborékom levelet visz!
A papíron pöttyök, vonalak és kacskaringók látszottak. Hédi közelebb tipegve hunyorított, de a buborék odébb libbent. A pingvinek utánaindultak. Nem rohantak. Szép lassan csusszantak egyik hókupactól a másikig.
Hédi először egy üres tálat tartott a buborék alá.
HédiHa elfárad, majd szépen beleül.
A buborék azonban elkanyarodott. Hédi a tál után fordult, a lába megcsúszott a puha hóban, a tál pedig éppen a fejére borult. Csak a csőre kandikált ki alóla.
HédiJelentem, a buborék helyett én ültem bele!
A barátai felnevettek. Hédi is úgy kacagott a tál alatt, hogy a csőre vidáman kopogott: kopp-kopp-kopp.
Ezután a pingvinek széles sorba álltak. Aki látta, merre mozdul a buborék, arra mutatott. Balra billent a sor. Aztán jobbra. Egyszer mind megfordultak, pedig a buborék csak egy helyben ringatózott.
HédiEz nem buborékkövetés. Ez pingvintánc!
Tánclépésben folytatták az utat. Egyet balra, kettőt jobbra, egy apró csusszanást előre. A buborék közben átlebegett a kék szalag fölött, megkerülte a padot, majd elindult a legtávolabbi hókupac felé.
Hédi már éppen új ötletet keresett, amikor az egyik pingvinbarátja csendre intette a többieket. Mind leguggoltak. Nem fújtak, nem topogtak, még a szárnyukat sem lengették.
A buborék lassan lejjebb ereszkedett. Ráült az alacsony hókupacra, akár egy áttetsző sapka. A papírcsík kicsusszant alóla, a buborék fala pedig hangtalanul ezernyi apró fénycseppé olvadt a havon.
HédiMegérkezett a buborékposta!
Óvatosan kisimította a papírt. A kacskaringók között három buborék mosolygott: az egyik bajuszos volt, a másik csíkos, a harmadiknak akkora fület rajzoltak, mint két palacsinta. Alattuk ez állt: „Fújj három buborékot, adj nekik nevet, és táncolj velük egy kört!”
Kiderült, hogy az üzenetet az egyik pingvinbarát rajzolta a következő fordulóhoz, csak a szél lefújta az asztalról. Hédi rögtön felemelte a karikáját.
HédiMost ne a legnagyobbat fújjuk. Jöjjön a legvidámabb!
Hamarosan apró buborékok csillogtak az udvaron. Volt köztük Billegő, Pöttyös és egy egészen kicsi, akit Hédi Tálkalapnak nevezett el. Körbetáncolták őket a hóban, míg a buborékok puhán tovalibbentek, a pingvinek nevetése pedig lassan elült a hókupacok között.
