Hűha, eltűnt a halacska!
Mi történik, ha egy jégrajzot éppen a művész lelkes szuszogása tüntet el?
Hédi az utolsó vonalat is bekarcolta a tenyérnyi jégablakba. Egy kerek halacska lett belőle, három buborékkal az orra előtt. Mellette már sorakozott egy hóvirág, egy csíkos kagyló és egy olyan kövér hold, amely alig fért el az égen.
A havas udvar szélén tíz apró jégablak csillogott. Hédi mindegyiket puha hókeretbe állította. Jobbra igazított egyet. Balra billentett egy másikat. Aztán hátralépett, és elégedetten összecsapta a szárnyát.
HédiKész a kiállítás!
Ekkor megérkezett három pingvinbarátja. Topogva lerázták a havat a lábukról, és rögtön az első ablak köré gyűltek.
PingvinbarátokMit rajzoltál ide?
Hédi izgatottan egészen közel hajolt a jéghez.
HédiEgy halacskát. Itt az uszonya, itt a farka, és...
Hédi szavai nyomán meleg lehelet ült az ablakra. A halacska egy pillanat alatt eltűnt a fehér párában.
HédiHűha! Elleheltem a halacskámat.
A barátok közelebb hajoltak, hátha oldalról jobban látják. Három apró párafolt jelent meg a jégen. Már a buborékok sem látszottak.
Hédi a következő ablakhoz tipegett. Abban a hóvirág lakott. Vett egy pici levegőt, és gyorsan megszólalt.
HédiEz itt egy hóvi...
Puff, a hóvirág is ködbe bújt. A kagylóval Hédi már egyetlen szótagot sem mert mondani. Csak rábökött, de közben úgy sóhajtott, hogy azon is szétterült a pára.
HédiRemek kiállítás. Minden képem láthatatlan!
Először lebiggyedt a csőre. Aztán meglátta saját kerek orrnyomát a párában. Olyan volt, mint egy hóba pottyant gombóc. Hédi elnevette magát, a barátai pedig vele nevettek.
Puha hópamacsokból ecseteket készítettek. Óvatosan végigsimították velük az első ablakot. A halacska farka előbukkant, de a hasa helyén bolyhos hócsík maradt. Úgy festett, mintha vastag téli pulóvert viselne.
HédiEz a hal még nálunk is fázósabb!
A második ablakot a szárnyukkal legyezgették. A pára lassan félrehúzódott, de közben három kerek foltra szakadt. A hóvirág fölött most három puha felhő úszott.
A kövér holdnál szellőztető táncot találtak ki. Két lépés jobbra, egy toppantás. Két lépés balra, egy szárnycsapás. Fordulás, hajolás, legyezés!
PingvinbarátokJobbra, balra, szellő járja!
Hédi túl nagyot fordult, és hupp, beleült egy puha hókupacba. Csak a lába látszott ki. Amikor előbújt, hópamacs ült a fején, akár egy habos sapka.
HédiA kiállításvezető új kalapot kapott!
Mire leporolta magát, a jégablakokon lassan elvékonyodott a pára. Előbújt a halacska pulóveres hasa, a hóvirág három felhője, a kagyló körül pedig egy kerek párakarika csillogott. A hold képén két apró szárnynyom maradt, mintha a hold éppen integetne.
Hédi végignézett a képeken. Egyik sem olyan lett, amilyennek eltervezte. Mindegyik sokkal furcsább volt. És mindegyiken ott maradt valami a közös sürgésből: egy hóecset csíkja, egy párakör vagy egy táncoló szárny nyoma.
HédiA kiállítás megnyílt! Szuszogni is szabad.
A pingvinek egymás mellé húzódtak, és sorban megnézték mind a tíz ablakot. Valakinek a pulóveres hal tetszett. Másnak az integető hold. Hédi kedvence az a jégablak lett, amelyen négy különböző orrfolt sorakozott.
Néha közelebb hajoltak, és új párakarikát leheltek a képek szélére. Aztán csendben várták, hogyan változik át. Odakint lassan, hangtalanul hullott a hó, a kis jégképek pedig újra és újra visszamosolyogtak rájuk.
