Bál lesz a hó alatt
Egy kerek pecsét, egy kunkori nyom és egy egész kupac félresikerült meghívó várja Hédit a havas asztalon.
Hédi egy apró jégpecsétet tartott a csőrében. A pecsét tetején kis fa fogantyú volt, az aljába pedig csillagot faragtak. Hédi óvatosan belemártotta áfonyalébe, aztán rányomta az első meghívóra.
Placcs! A csillag helyett egy kerek paca került a papírra. Mellette három pötty sorakozott, mintha egy pici madár lépkedett volna végig rajta.
HédiNahát! Ennek a csillagnak lába nőtt!
Hédi elnevette magát, és elővette a hullámos szélű pecsétet. Ezt már egészen egyenesen tartotta. Legalábbis úgy hitte. A lenyomat azonban félrefordult, mellé csusszant egy kék csík, azután még két folt: topp, topp.
A harmadik papíron egy kacskaringó jelent meg. A negyediken öt apró pötty. Az ötödiken valami, ami leginkább egy táncoló kacsatalpra hasonlított.
HédiTe meg bizonyára már a bálba sietsz.
Nevetett még egy kicsit, de aztán körülnézett. Az asztalon egyetlen szabályos meghívó sem feküdt. Odakint már hosszúra nyúltak a kék árnyékok. Hamarosan kezdődött a délutáni hókuckó-bál.
Hédi lesimította az egyik papír felpöndörödött sarkát. Talán újra kellene kezdenie mindet. Csakhogy ennyi áfonyalé már nem maradt, és a kis jégpecsétek széle is olvadozni kezdett a tálkájukban.
Ekkor kopogtak. Ábris, a fóka, az ajtóban egyensúlyozott egy kosár hógolyó alakú süteménnyel. Mögötte Janka, a hóviharmadár, ezüstös szalagokat hozott a bálhoz.
ÁbrisMiért lóg úgy a csőröd vége?
HédiA meghívóim elindultak valamerre. Csak éppen nem tudom, merre.
Janka közelebb hajolt az asztalhoz. Jobbra billentette a fejét, aztán balra. Végül felkapta a kacskaringós lapot.
JankaEz nem elrontott pecsét. Ez útvonal! Nézd: a kanyar elvezet a bejárattól az ezüstszalagos ablakig.
Ábris a pöttyös lapra mutatott. A pöttyök éppen olyan távol estek egymástól, mint a lépések a kuckóajtó és a teásasztal között.
ÁbrisPötty, pötty, pötty, pötty, pötty. Itt vár majd a meleg bogyótea!
Hédi szeme felragyogott. A táncoló kacsatalpat a puha ülőpárnákhoz vezették. A kék csík a zenélő jégcsengőhöz kanyarodott. A nagy kerek paca pedig pontosan olyan lett, mint a tánchely közepére rajzolt hókör.
Hárman vitték ki a meghívókat a közeli hókuckókhoz. Minden ajtó elé más-más lap került. Az egyik pöttyögött, a másik kunkorodott, a harmadik vidáman jobbra-balra lépkedett.
Amikor eljött a bál ideje, a barátok sorban követték a nyomokat. Valaki a teához érkezett. Valaki az ablak szalagjaihoz. Egy apró pingvin a kacsatalpak mentén egyenesen a párnák közé huppant.
HédiÚgy látom, ez a meghívó nagyon tudta, hová szeretnél ülni!
A hókuckó megtelt halk zenével és puha nevetéssel. Hédi töltött a meleg bogyóteából, Ábris körbekínálta a süteményt, Janka szalagjai pedig meg-meglibbenve csillogtak az ablakban.
Később egymás mellé tették a meghívókat. A kusza nyomokból hosszú, bolondos út kerekedett az asztalon. Hédi a legferdébb pecsétre nézett, amely mintha még mindig szaladni próbált volna, és kuncogva odébb tette neki a cukortartót, hogy legyen helye elhaladni.
