A csönd is beáll zenélni
Vajon lehet olyan halkan zenélni, hogy még a puha szőnyeg koppanása is hallatszódjon?
Miksa megállt a zenebölcsi mohaajtajában. Odabent puha, zöld szőnyeg terült el, rajta kis párnák ültek körben. Az egyik kerek volt, a másik levél alakú, a harmadik pedig éppen akkora, hogy egy kis borz kényelmesen rátelepedhessen.
A polcon dobok, csengők és fapálcák sorakoztak. Csing-ling szólt egy csengő. Pum-pum felelt rá egy dob. Miksa füle megrezdült, de a mancsa még a küszöbön maradt.
Mókus néni, a zenebölcsi kedves vezetője, odaszaladt hozzá. A nyakában apró mogyorófütty lógott.
Mókus néniSzia, Miksa! Van itt egy üres levélpárna. Ha akarod, előbb csak körülnézhetsz.
Miksa körülnézett. Aztán beljebb lépett egy picit. Majd még egy picit. Végül leült a levélpárnára, ahonnan jól látta az ajtót, a polcot és a többieket is.
Mókus néni egy kosarat tett eléjük. Nagy csörgő, kis csörgő, fényes csörgő, foltos csörgő lapult benne. Miksa mindegyiket óvatosan megmozdította. Riss-rass. Csörr-csörr. Zizzen-zörren.
A kosár alján talált egy egészen kicsi makkcsörgőt. Amikor megrázta, csak ennyit mondott:
Sirr.
MiksaEz jó lesz.
A csörgőt maga mellé tette a szőnyegre. Mókus néni tapsolt egyet. A többiek tapsoltak egyet. Miksa éppen felemelte volna a makkcsörgőt, amikor az megbillent.
Gur-gur-gur.
A csörgő elgurult a mancsa mellől. Átbukott egy szőnyegfodron, megkerülte a kerek párnát, és puhán nekikoccant egy fakockának.
Kopp.
Miksa a helyén maradt. Nem tudta, fel kell-e állni, szabad-e a próba közepén mászkálni, és vajon mit csinálnak itt az elgurult csörgőkkel.
Panni, a nyuszi, a szemközti párnán ült. Két ujjával lekoppantotta a csörgő hangját a padlón.
PanniKopp.
A két sün összecsapta a mancsát.
Tapp.
Mókus néni dobbantott egy aprót.
Dobb.
Mókus néniKopp, tapp, dobb. Merre gurult tovább?
Panni a fakockára mutatott. A makkcsörgő közben továbbindult. Lassan gurult a szőnyeg szélén, és újra nekikoccant valaminek.
Kopp.
A többiek már várták.
Tapp. Dobb.
Miksa orra előtt elszaladt egy mosoly. Felállt a levélpárnáról, és a csörgő után lépett. Amikor az egy puha sarokban megpihent, Miksa lehajolt érte.
PanniMegvan!
Miksa visszaült. A csörgőt most két mancsában tartotta. Mókus néni megint dobbantott.
Dobb.
Panni koppantott.
Kopp.
A sünök tapsoltak.
Tapp.
Miksa megmozdította a makkcsörgőt.
Sirr.
A hang alig volt erősebb egy falevél susogásánál. Mégis mindenki meghallotta. Mókus néni újra dobbantott. Panni koppantott. A sünök tapsoltak. Miksa pedig minden kör végére odatette a maga halk hangját.
Dobb, kopp, tapp, sirr. Dobb, kopp, tapp, sirr.
MiksaMég egyszer!
Mire véget ért a próba, a mohaajtón már hosszú délutáni fény csusszant be. Miksa a tappancsában tartotta a makkcsörgőt, és indulás előtt visszanézett a levélpárnára. A mellette lévő puha sarok éppen jó helynek látszott a következő alkalomra.
Hazafelé az erdei ösvényen nem rázta meg a csörgőt. Csak lépkedett a lehullott leveleken. A tappancsa alatt halkan megszólalt a délután: kopp, tapp, dobb. Miksa pedig minden negyedik lépésnél odasuttogta:
Sirr.
