Egy tincs helyet kér

Miksa megállt az erdei borbély ajtajában. Odabent egy zöld szék várta. Magas volt, kerek, és a lábtartója úgy csillogott, mint egy gesztenye héja. Előtte akkora tükör függött, hogy Miksa egyszerre látta benne az orrát, a két fülét és az ajtón kikandikáló farkincáját.

Délután rendezték a makkfutamot. Miksa már alig várta. Csak előbb rendbe szerette volna szedni a bundáját. Még sosem ült borbélyszékben, ezért egyelőre nem lépett beljebb.

Bodza, az erdei borbély, egy puha kefével a kezében odasétált hozzá.

BodzaMegnézzük közelebbről a széket?

Miksa bólintott. Előbb megérintette a karfát. Aztán lenyomta a lábtartót. Az picit rugózott: hup-hup.

MiksaNem billeg?

BodzaCsak ha te szeretnéd. Próbáld ki!

Miksa felmászott. Bodza egy puha kendőt terített a vállára, de előbb megmutatta neki a kefét. Sűrű, lágy sörtéi voltak. Miksa végighúzta rajtuk a mancsát.

MiksaEz olyan, mint a moha.

Bodza lassan végigsimította vele Miksa feje búbját. A tükörben a szürke-fehér bunda szépen elsimult. Csak a jobb füle mögött maradt egy vékony tincs.

Bodza lefésülte.

A tincs lehajolt, aztán hopp! Felkunkorodott.

MiksaBukfencet vetett!

Bodza újra megsimította. A tincs most a másik irányba hajolt. Egy pillanatig nyugton maradt, majd hipp-hopp, visszapattant Miksa füle mögé.

BodzaEnnek a tincsnek saját terve van.

Miksa már nem a szokatlan széket nézte. Közelebb hajolt a tükörhöz, hogy lássa, mi lesz a következő bukfenc.

Először magasra fésülték a bundáját. Miksa feje búbja olyan lett, mint egy puha ecset. A rakoncátlan tincs kilógott oldalra.

MiksaSzép magas, de csiklandozza a fülemet.

BodzaAkkor ez nem a te frizurád.

Másodszor középen választékot húztak. Miksa egyik oldala erre simult, a másik arra. A tincs azonban egyet fordult, és pontosan középre ugrott.

MiksaMost úgy néz ki, mint egy apró szökőkút!

Nevettek egy kicsit, aztán Bodza megkérdezte, mit szeretne Miksa.

MiksaOlyat, ami puha marad. Futás közben se lógjon a szemembe. A tincs pedig maradhat egy picit görbe.

Bodza a füle mögött lazán hátrasimította a bundát. Nem lapította le egészen. A kis tincsnek hagyott egy kényelmes kunkort, éppen akkorát, amekkorát magától is szeretett.

Miksa jobbra fordította a fejét. Aztán balra. Megmozgatta a fülét. Semmi sem húzta, semmi sem csiklandozta.

MiksaEzt kérem!

Lemászott a székről, és még egyszer belenézett a nagy tükörbe. Most már nemcsak az orrát és a fülét látta. Azt is észrevette, milyen vidáman csillog a szeme.

A makkfutamnál Miksa beállt a rajtvonalhoz. Meglendítette a mancsát, és nekilódult. Futott a páfrány mellett, átszaladt a puha avaron, majd megkerülte a nagy tölgyet. A frizurája nem hullott a szemébe, és a füle mellett sem csiklandozta semmi.

Csak a kis tincs libbent meg minden lépésnél. Fel, le, fel, le. Mintha integetne Bodza borbélynak.

Miksa elmosolyodott, és könnyű lábbal futott tovább az erdei ösvényen.