Zirr-zörr a fogasnál
Egy alma, egy zörrenő cipzár és három kíváncsi keresgélő indulás előtti kalandja.
Az alma egy pillanatig Miksa mancsán billegett. Aztán belepöccent az uzsonnás dobozba: pök! Nekikoccant a sajtos kiflinek, és szépen megállt mellette.
Miksa rácsukta a doboz tetejét, betette a hátizsákba, majd megfogta a cipzárt. Ma az óvodások az erdőszélre készültek. Már minden kulacs ott sorakozott a fogas alatt.
A cipzár azonban nem úgy szólt, mint máskor. Zirr-zörr! A kis fémhúzó ide-oda táncolt. Miksa megállt. Újra megpróbálta. Zirr-zörr!
MiksaTe ma különösen beszédes vagy.
A hátizsák persze nem felelt. Csak a húzója volt picike, hideg és csúszós. Miksa óvatosan megcsippentette, de az megint kiszaladt a mancsából.
Zselyke, a mókus, éppen a kendőjét igazította a szomszéd fogasnál. Dénes, a sün, a kulacsát tette a zsákjába. Mindketten odaléptek Miksához.
MiksaJó lenne rá valami puha. Amit könnyű megfogni.
Zselyke megsimította a kendője szélét. Puha volt, de kellett a nyakába. Dénes megérintette a cipőfűzőjét. Az könnyen hajlott, de kellett a cipőjébe.
Ekkor Miksa benézett a rajzos polc alá. Ott állt a maradék szalagok kosara. Volt benne pöttyös, kockás, fényes és olyan göndör is, mint egy malac farka.
ZselykeKeressünk olyat, amelyik nem csiklandoz!
Dénes talált egy csillogó aranyszalagot. Megdörzsölte két ujja között. Sercegett. Zselyke egy lila darabot húzott elő, de az olyan rövid volt, hogy alig látszott ki a markából.
Miksa nemcsak nézte a keresést. Belenyúlt a kosár aljába, és egy széles, mohazöld szalagdarabot emelt ki. Meggyűrte, megsimította, aztán az arcához érintette. Puha volt és meleg.
MiksaEz olyan, mint az erdőszéli moha!
A három barát visszavitte a szalagot a fogashoz. Zselyke megtartotta a hátizsákot. Dénes felemelte a fémhúzót. Miksa átbújtatta rajta a szalag két végét.
Az első csomó kibomlott. A második félrecsúszott. Miksa harmadszor lassabban próbálta. Az egyik végét ide hajtotta, a másikat oda, majd óvatosan meghúzta. A szalag a helyén maradt.
DénesMost jön a cipzárpróba!
Miksa beleakasztotta két ujját a puha hurokba. Húzta egy kicsit. A cipzár engedelmesen elindult. Nem csúszott ki a mancsából, és csak aprót szólt: zirr.
Miksa kinyitotta, aztán becsukta a hátizsákot. Zirr. Zirr. A barátai vele együtt bólogattak. Odabent az alma nyugodtan ült a dobozában a sajtos kifli mellett.
ZselykeSzerintem készen áll a kirándulásra.
Miksa a vállára vette a hátizsákot. Kényelmesen simult a hátára. A mohazöld szalag ott pihent a cipzáron, éppen jó helyen, ha majd szükség lesz rá.
Az ajtónál már párokba rendeződtek a gyerekek. Miksa Zselyke és Dénes mellé lépett. Kint friss levelek illata úszott a szélben, az ösvény végén pedig látszottak az erdőszél első fái.
Indulás előtt Miksa még egyszer finoman meghúzta a puha szalagot. A cipzár halkat zörrent, mintha elköszönne a fogastól. Aztán Miksa a barátai mellett kilépett a napsütésbe.
