A csiklandozó bojt
Egy apró felhő fennakad a napernyőn, és a kertben mindjárt kezdetét veszi a nagy cseppkeresés.
A napernyő alatt citromkarikák úsztak a kancsóban. A gyerekek poharában jégkockák koccantak, az asztal közepén pedig vajas kiflik sorakoztak. A kert meleg volt és csendes. Csak a méhek dünnyögtek a levendulánál.
Ekkor a napernyő egyik bojtja megmozdult. Aztán még egy. A rojtos szél alatt egy apró, gömbölyű esőfelhő billegett. Pöttyfelhő volt az. Valahogy belegabalyodott a bojtok közé.
PöttyfelhőJaj, ez csiklandoz! De mocorogni sem merek.
Pöttyfelhő pocakjában sok-sok pici esőcsepp gyűlt össze. Az egyik már az orra hegyén fénylett. Éppen a kiflis tányér fölött.
PöttyfelhőNagyon tele vagyok. Csak a limonádét és az uzsonnát nem szeretném megpöttyözni.
A gyerekek gyorsan hoztak három üres teáscsészét. Egyet a tányér mellé tettek, egyet a kancsóhoz, egyet pedig Pöttyfelhő alá. Az első kiszökő csepp éppen a középső csészébe pottyant.
GyerekekPötty! Elkaptuk!
Csakhogy Pöttyfelhőben annyi csepp lapult, hogy három csésze bizony kevés lett volna. A gyerekek körülnéztek. A gyep zöldellt, a locsolókanna tele volt, a homokozóban pedig éppen jó vár épült.
A földre hullott levelekből nyilat raktak. Az egyik a bokrokhoz mutatott, a másik a kerítéshez. Egy széles diófalevél azonban folyton visszapördült.
GyerekekTalán a szél tudja, merre induljunk.
A virágágyás mellett álló színes szélforgó egyszer csak megperdült. Piros lapátja villant, kék lapátja bólintott. Forgott kettőt a rózsák felé, aztán megállt.
SzélforgóErre, erre! Itt szomjas a kert!
A rózsák alatt világos és porhanyós volt a föld. A bársonyvirágok levelei lekonyultak egy kicsit. A gyerekek odavitték a csészéket, és a levelekből új nyilat raktak egészen a virágágyásig.
PöttyfelhőOda szívesen adnám a pöttyeimet.
A gyerekek óvatosan széthúzták a puha bojtokat. A szélforgó lassan fordult egyet, és könnyű szellőt küldött Pöttyfelhő felé. A kis felhő billent jobbra, billent balra, majd kibújt a rojtok közül.
A falevélnyíl fölött ellebegett a rózsákig. Ott megállt, vett egy nagy levegőt, és kiengedte az esőt. Nem zuhogott, nem csapkodott. Csak pötty-pötty-pötty: apró, csillogó cseppek ültek a szirmokra és a puha földre.
A virágágyás lassan sötétebb lett. Friss földillat bújt elő belőle. A bársonyvirágok felemelték a levelüket, Pöttyfelhő pedig egyre kisebbnek és könnyebbnek érezte a pocakját.
A gyerekek visszaültek a száraz napernyő alá. Kortyolták a limonádét, és megették a kifliket. Fölöttük Pöttyfelhő mosolyogva úszott tovább. A szélforgó már csak lassan forgott, a kert pedig illatosan szusszant egyet a nyári délutánban.
