Amikor a makkok sálat kaptak
Vajon ki öltöztette puha, színes sálakba az erdei ösvény makkjait?
Janka mancsa egy piros sálas makk mellett állt meg.
A sál olyan picike volt, hogy Janka bajuszára is alig ért volna körbe. Kétszer körülölelte a makk derekát, a vége pedig puhán ráhajlott egy barna levélre.
JankaHát téged ki öltöztetett fel?
A makk persze nem felelt. Janka viszont már meglátta mögötte a következőt. Annak sárga sálja volt. Odébb egy zöld sálas makk ült egy gyökér tövében, aztán egy kék következett, majd egy narancsszínű.
Az ösvény úgy festett, mintha egy színes makkcsapat várná a reggeli indulást.
Janka közelebb hajolt a kék sálhoz. Egy vékony fonálvég bújt ki alóla, és a kökénybokor felé kanyargott.
JankaAki ezt kötötte, arra ment.
A fonál azonban a bokor alatt egyszer csak elfogyott. Janka nem sietett. Megnézte a levelek tetejét, aztán alájuk is bekukkantott. Egy száraz levél szélén pici kék bolyhot talált.
A bolyhok egy avarkupachoz vezettek. Ott megint eltűntek.
Janka hegyezte a fülét. Nem hallott mást, csak a levelek halk zizegését: siss-suss, siss-suss. Aztán a kupac túloldalán valami piros villant. Egy újabb fonaldarab! Rátekeredett egy vékony ágra, majd a mogyoróbokor felé mutatott.
JankaA szél idefújhatta. Akkor a fonál onnan érkezett.
A mogyoróbokor alatt Manka, a mókus üldögélt egy alacsony tuskón. Ölében színes fonalgombolyagok pihentek. Éppen egy apró lila sál két végét igazgatta egymás mellé.
MankaEz még egy kicsit csálé.
JankaTe adtál sálat az ösvény makkjaira?
Manka felnézett, és a bozontos farka vidáman meglebbent.
MankaÉn bizony. Délután hűvös lesz, a bokor alatt pedig minden barna és szürke. Gondoltam, jólesne ide egy kis szín.
Megmutatta Jankának a fészke alatti zugot. Puha moha borította, körben lehullott mogyorólevelek álltak, mint apró függönyök. Középen viszont még üres volt a hely.
MankaIde várom a sálas makkokat. Csak sokszor leejtem a fonalat, amikor viszem őket.
JankaEzért bújtak a szálak a bokor meg az avar alá!
Janka visszaszaladt az ösvény elejéhez, Manka pedig a másik végéről indult. Egyenként hozták a makkokat. A piros sálas a moha közepére került. Mellé ült a sárga, a zöld és a kék. A narancsszínű makk egy gömbölyű kavicsnak támaszkodott. A csálé lila sálasnak Janka választott helyet két puha levél között.
Mire a nap lebukott az ágak közé, a fészek alatti kuckó megtelt színnel. A sálas makkok szorosan egymás mellett pihentek, mintha egy apró társaság összegyűlt volna melegedni.
MankaMost már sokkal barátságosabb.
Janka leült mellé. A hűvös szellő megmozdította a picike sálvégeket. Piros, sárga, zöld, kék, narancs és lila integetett a mogyorólevelek alatt.
Egy darabig egyikük sem szólt. Jó volt csak nézni a puha színeket, és hallgatni, ahogy odafent halkan összesúgnak az ágak.
Aztán Janka elköszönt Mankától. Hazafelé a mancsa alatt puhán szusszant az avar. Mire az utolsó kanyarhoz ért, a mogyoróbokor alól még egyszer utánaintett egy apró piros sál.
