Csillanj, kavics, csillanj!
Vajon milyen rajzzá kerekedik egy félbehagyott kavicsspirál Zente ráérős lába alatt?
Egy pici, lapos kavics feküdt Zente bal lába előtt. Mellette még egy. Aztán még egy. A kövek kunkorodó sort rajzoltak a reggeli homokba.
Zente megállt. Közelebb hajolt. A kavicssor kívül nagy kört tett, beljebb pedig egyre kisebbet. Ám a közepe előtt egyszer csak elfogytak a kövek.
ZenteHát te mi szeretnél lenni?
A félbehagyott spirál persze nem felelt. A tó azonban halkan loccsant egyet. A víz vékony, fényes csíkja még jó messze csillogott a rajztól.
Zente körülnézett. A homokban mindenfelé kavicsok pihentek. Volt köztük szürke, barna és tejfehér. Némelyik félig elbújt, másik a napnak mutatta a hasát.
Zente először egy sima követ talált. Akkora volt, mint egy kövér babszem. Megsimította az orrával, aztán a spirál mellé vitte.
ZenteSima kavics, ide kívánkozol.
Nem tette le rögtön. Előbb jobbról nézte meg a rajzot. Aztán balról. Végül a sima kavics a megszakadt sor végére került.
A következő kőért Zente a nádszálak közelébe ballagott. Ott egy csíkos kavics kandikált ki a nedves homokból. Két világos vonal futott rajta, akár két vékony ösvény.
Zente óvatosan kiemelte. Mire visszaért, a tó újra loccsant. A fényes vízcsík egy csobbanásnyival közelebb került, de még mindig messze volt Zente lábától.
A csíkos kavics nem illett a sima mögé. Túl hosszú volt. Zente megfordította. Úgy sem tetszett neki. Ezért nem erőltette a sorba, hanem mellé fektette, kissé ferdén.
ZenteTe inkább erre nézel. Jól van, nézz csak!
Ezután Zente pöttyös kavicsot keresett. Lépett egyet. Megállt. Megnézett egy száraz falevelet. Lépett még egyet. Megállt. A homokban apró, kerek mélyedéseket látott, de egyik sem volt kavics.
Végül a saját hátsó lába mellett vette észre, amit keresett. Barna kövecske volt, rajta három sárga pötty. Zente elmosolyodott. Olyan volt, mintha három morzsa napfény ragadt volna rá.
A pöttyös kő sem fért a régi sor folytatásába. Zente letette a csíkos mellé. Aztán hozott még két sima követ. Az egyik kerek volt, a másik lapos. Ezekből kis kört rakott a spirál közepébe.
Most a régi kavicssor bekanyarodott az új kövekhez. A sima kavicsok körbefogták a pöttyöset. A csíkos pedig kifelé mutatott, egyenesen a tó felé.
ZenteKör, pötty, csík. Így már egészen te vagy.
A tó halkan odasimult a parthoz. Egy sekély hullám elérte a legkülső kavicsot. Nem vitte el. Csak körberajzolta egy vékony, fényes vonallal.
Zente felballagott egy száraz, napmeleg homokfoltra. Onnan nézte, ahogy újabb apró hullám érkezik. A sima kövek fényleni kezdtek. A csíkoson világított a két ösvény. A pöttyösön felragyogott mindhárom napfénymorzsa.
A spirál nem tűnt el. Csak csillogóbb lett, mintha a tó finoman megsimogatta volna.
Zente még üldögélt egy kicsit a meleg homokban. Azután lassan hazaballagott. A víz mögötte loccsant egy puhát, a fejében pedig tovább köröztek a sima, csíkos és pöttyös kövek.
