A föld még pihen
Mi minden történhet egy virágláda körül, amíg odalent a magok csendben készülődnek?
Miksa két manccsal fogta az apró virágládát. Az óvodakert napos sarkába vitte, éppen a megszokott homokozó mellé. A ládában barna, puha föld várta.
Miksa három kis mélyedést nyomott a földbe. Mindegyikbe került egy mag. Óvatosan betakarta őket, aztán a locsolókannából vékony sugárban vizet öntött rájuk.
MiksaMost már kibújik valamelyik?
Közel hajolt. A föld csak csillogott a víztől. Miksa elszaladt a mászókáig, majd visszatért. Megnézte jobbról. Megnézte balról. Még a láda mögé is bekukkantott. Sehol egy zöld levélke.
Emese, a nyuszi, egy sárga falevelet hozott. Zalán, a kis sün, apró gallyakat gyűjtött a bokor alól.
EmeseA magok odalent vannak. Addig építsünk ide valamit!
A locsolókanna mellől három kerek vízcsöpp gurult a földre. Pici tócsák lettek belőlük. Emese a sárga levelet az egyik tócsa fölé fektette. Kész lett az első falevélhíd.
Zalán két kisebb hidat rakott a gallyakból. Miksa először csak nézte, elbírják-e a leveleket. Aztán keresett három lapos kavicsot, és megtámasztotta velük a hidak végét.
MiksaÍgy nem billeg. Ha erre jár egy hangya, szépen átkelhet.
Kis névtáblák is készültek. Egyre az került: „Tócsa-tó”. A másikra: „Levélhíd”. A harmadik táblát Miksa szúrta a láda mellé: „Magok kertje”. Lakót nem rajzoltak hozzá. Majd a valódi kertlakók eldöntik, tetszik-e nekik.
Uzsonna előtt Miksa újra közel hajolt a földhöz. Zöld hajtás még nem látszott. De a vízcseppekben ott billegett az ég, a hidak alatt árnyék húzódott, a névtáblák pedig ferdén sorakoztak.
ZalánHolnap megnézzük, változott-e valami.
Miksa megsimította a virágláda szélét. A föld alatt csendben pihentek a magok. Fölöttük készen vártak a hidak. Miksa Emese és Zalán mellett indult befelé, és az ajtóból még egyszer visszanézett a kis kertre.
MiksaPihenjetek csak. Holnap megint jövünk.
