A háromrekeszes doboz

A délutáni fény apró foltokban szökdécselt az erdei kert ösvényén. Janka egy páfránylevelet kerülgetett, amikor a moha mellett valami szögleteset pillantott meg. Egy kicsi, háromrekeszes uzsonnás doboz volt az. A tetején három levél alakú gomb sorakozott.

JankaNahát! Vajon ki tette ide?

Janka körülnézett, de csak a kakukkfű bólogatott, meg egy méhecske dünnyögött a virágok között. Megnyomta az első levélgombot. A rekesz fedele résnyire nyílt.

Kopp-kopp. Odabent két mogyoró gurult egymásnak. A doboz mellett Janka egy üres mogyorókalapot is talált. A kalap csúcsában egy harmatcsepp ült, mögötte pedig keskeny nyom vezetett a bokrok felé.

JankaEgy koppanás és egy mogyorókalap. Ez már majdnem üzenet!

Az ösvény kétfelé kanyarodott. Balra a mogyoróbokor ágai alatt újabb héjdarab csillant. Jobbra a fűszerkert levelei között halk susogás motoszkált. Mindkét irány hívogató volt.

Janka a mogyoróhéjak után indult. Az egyik egy gyökér mellett feküdt, a másik egy lapos kövön billegett, a harmadik pedig éppen a mogyoróbokor alá mutatott.

Ott Janka megnyomta a második levélgombot. Surr-surr, zizegett valami a rekeszben. Nem úgy szólt, mint a kemény mogyoró. Inkább úgy, mint amikor egy szalvétát óvatosan széthajtogatnak.

A bokor egyik alacsony ágán tiszta, puha levélszalvéta függött. A sarkát fűszálból font hurok tartotta, nehogy elfújja a szél. Mellette két pici almamag sorakozott egymás után.

JankaMogyoró, szalvéta, almamag… Valaki bizony uzsonnát készít!

Az almamagok a fűzfáig vezettek. Janka felkapta a levélszalvétát, és vidáman végigszaladt velük a puha ösvényen.

Janka a fűszerkerthez lépkedett. Megérintette a citromfű leveleit, aztán a mentát is. Mindkettő kedvesen susogott, de a különös hang nem onnan jött. A doboz második rekesze zizegett a mancsában.

Megnyomta a második levélgombot. Surr-surr! A résen át egy összehajtott szalvéta széle és egy illatos almaszelet kandikált ki.

A mentabokor alatt Janka egy fűszálból font kis karikát talált. A karika mellett három lehullott levél feküdt, szabályos sorban. A hegyük mind ugyanabba az irányba, a fűzfa felé mutatott.

JankaEz a zizegés mintha azt súgná: erre, erre!

Janka megszagolta az almás, mentás levegőt. A finom illat egészen a fűzfa lehajló ágaihoz vezette.

Janka megnyomta az utolsó levélgombot. Csing-ling! Egy kiskanál érintette meg finoman a rekesz oldalát. A fűzfa tövében ugyanilyen kanál alakú rajz látszott a puha földön, körülötte három apró kaviccsal.

JankaA mogyoró, az almás szalvéta és a kiskanál! Mind a három jel a fűzfához vezetett!

A fűzfa zöld függönye mögül egyszer csak egy bojtos farok vége kandikált elő. Aztán előbújt Mókuska, Janka mókus barátja. A mancsában egy puha levélpárnát tartott.

MókuskaMegtaláltad a dobozt! Hallottad mind a három jelét?

JankaIgen! Kopp-kopp, surr-surr és csing-ling. Te készítetted a meglepetést!

Mókuska bólintott, és teljesen felnyitotta a három fedelet. Az első rekeszben mogyorók, a másodikban vékony almaszeletek, a harmadikban apró zabfalatkák sorakoztak. Mindből jutott kettőjüknek.

MókuskaMár csak azt kell eldöntenünk, hol legyen a kuckó.

Janka és Mókuska visszavitte a dobozt a mogyoróbokorhoz. Széles leveleket támasztottak az alacsony ágaknak, alulra pedig puha mohát és levélpárnákat rendeztek. A tetőn hagytak egy kerek ablakot a napsugárnak.

A három nyitott rekeszt maguk közé tették. Előbb elfeleztek egy almaszeletet, aztán roppantottak egy-egy mogyorót. A zabfalatkákat a levélszalvétára sorakoztatták: egyet Jankának, egyet Mókuskának.

MókuskaSzerinted melyik uzsonna hangja a legvidámabb?

JankaAz, amelyiket együtt roppantjuk el!

Nevettek, és egyszerre haraptak a következő falatba. A kuckó tetején egy kerek napfolt táncolt, míg odabent vidám roppanások felelgettek egymásnak.

Janka és Mókuska a fűzfa lehajló ágai mögé bújt. A fa tövét puha levelekkel bélelték ki, a bejárathoz pedig két mentaszálat tettek. A hosszú fűzlevelek zöld függönyként ringtak körülöttük.

A három nyitott rekesz a levélpárnák között pihent. Janka kettétört egy zabfalatkát, Mókuska pedig elosztotta az almaszeleteket és a mogyorókat. Falatozás közben sorra meghallgatták a kert esti neszeit: egy tücsök ciripelt, a fűz susogott, a kiskanál pedig néha halkan megcsendült.

JankaMost már a kertnek is van uzsonnázó zenéje.

Mire az ég mályvaszínű lett, elfogyott az utolsó almaszelet is. Janka összecsukta a levélszalvétát, és a doboz mellé tette.

JankaJó éjszakát, halk doboz.