Fahéjfelhők a cipók fölött
Vajon mit üzen három kunkori nyom a párás ablakon?
Az eső apró pöttyöket kopogtatott az erdei pékség ablakára. Odakint a bokrok csuromvizesen bólogattak. Odabent viszont meleg volt, és a levegőben friss kenyér, fahéj meg mézes tea illata keveredett.
Janka az ablak melletti széken üldögélt. Éppen egy kövér esőcseppet figyelt, amely lassan lecsúszott az üvegen, amikor a teáskanna fedele halkan megkoccant.
Pöff! Előbújt egy apró gőzfelhő. Aztán még egy. Utánuk egy harmadik is kipréselte magát a fedél alól. Az első teaillatú volt, a második fahéjas, a harmadik pedig édesen mézes. Egy pillanatig egymás mellett lebegtek, majd háromfelé suhantak.
JankaNahát, ti hová kanyarogtok?
A felhők először a párás ablakhoz szálltak. A teaillatú szoros csigavonalat rajzolt rá. A fahéjas hosszú, hullámos nyomot húzott. A mézes apró hurkokat hagyott maga után: egyet lent, egyet fent, egyet éppen Janka orra előtt.
Aztán mindhárman elröppentek az üvegtől. A teaillatú a csészék polcához bújt. A fahéjas a fűszeres dobozok fölé kunkorodott. A mézes egészen az ajtó melletti függönyig merészkedett.
Janka a csigavonalat nézte meg először. A csészék szépek voltak, de a polc fölött sok hely tátongott. A kis felhő egyre szélesebbre terült, ezért gyorsan visszagömbölyödött.
Teaillatú felhőItt túlságosan nagy a világ.
A fahéjas felhőnek tetszett a fűszeres zug. Körbetáncolta a fahéjas dobozt, ám a fal hűvös csempéjén pici cseppek jelentek meg. A felhő megrezzent, és beljebb úszott a pékségbe.
Az ajtónál közben megmozdult a függöny. Csak egy lágy fuvallat szaladt be alatta, de a mézes felhő rögtön hátrabukfencezett.
Mézes felhőHű, ez megcsiklandozta a hasamat!
Janka visszaült az ablakhoz, és újra szemügyre vette a három nyomot. A csigavonal, a hullám és a hurkok egészen különböztek. Mégis volt bennük valami közös. Mindegyik nyom vége ugyanabba az irányba hajlott.
Janka arra fordította a fülét. A frissen sült cipók fölött keskeny fapolc húzódott. Nem volt túl tág, a fal sem hűtötte, és az ajtó felől érkező szellő sem érte el. A kenyerek melege éppen odáig simogatta a levegőt.
JankaPróbáljátok ki együtt!
A teaillatú felhő tekert egy csigát a polc fölött. A fahéjas lágy hullámot fűzött köré. A mézes három apró hurkot rajzolt a tetejükre. Aztán összesimultak egyetlen puha, gömbölyű pamaccsá.
A három gőzfelhőPont elférünk!
A nagy, illatos felhő kényelmesen megült a cipók fölött. Hol fahéjillatot lehelt, hol mézet, hol egy korty meleg teát idézett. Néha három kis kunkor nőtt rajta, de egyik sem indult már messzire.
Janka összegömbölyödött az ablak melletti puha párnán. Odakint az eső egyenletesen kopogott: kopp-kopp, kopp-kopp. Bent a három felhő összebújt, a cipók halkan hűltek, és a pékség lassan, jólesően elcsendesedett.
