Teríts, levél, teríts!
Vajon miért rajzolnak a levelek csészét és teáskannát az ösvényre?
Egy sárga juharlevél éppen Janka orrára pottyant. A kis róka megtorpant az erdei teázó kapujában, és hunyorogva nézte a levél csiklandós ereit.
Előtte egy apró varázsseprű sürgött-forgott. Szalmaszál lábaival sepregette az ösvényt: surr jobbra, surr balra, aztán minden levelet gondosan egy kupacba terelt a mogyoróbokor mellé.
VarázsseprűKészen is vagyok! Délután jöhetnek a teázó vendégei.
Abban a pillanatban halk nesz futott végig a kupacon. Siss-suss, piss-puss! A levelek előbújtak egymás alól, átgurultak az ösvényen, és nagy, kerek spirálba rendeződtek.
VarázsseprűÓ, hát ti meg mit csináltok?
A seprű nekilátott újra. Egyetlen levelet sem hagyott hátra. Még azt a picike barnát is felszedte, amelyik egy gyökér mögé bújt. Mire végzett, a kavicsos út olyan tiszta lett, mint egy frissen elmosott tányér.
Siss-suss, piss-puss! A levelek ismét visszatértek. Újra megrajzolták a spirált, mellé pedig apró pöttyöket raktak az ösvényre.
VarázsseprűMár megint! Pedig mindjárt délután lesz.
A varázsseprű harmadszor is nekilátott, de egyre lassabban mozgott. Még nem ért a mintákhoz. A nyele kissé lekonyult, a szalmaszálai pedig fáradtan zizegtek.
JankaVárj egy kicsit! Talán nem összevissza szaladgálnak.
Janka leült az ösvény szélére. Nem nyúlt a levelekhez, csak figyelt. A spirál közepén egy piros levél feküdt. A pöttyök között is ott piroslott egy ugyanilyen. Mindkét minta a teázó ajtaja felé kanyarodott.
A kupac ekkor harmadszor is megmoccant. A hosszú fűzlevelek íves fület formáztak. A széles juharlevelekből gömbölyű has lett, a tetejére pedig egy makksapka került.
JankaEz egy teáskanna!
A teáskanna mellett három kis levélkör jelent meg. Mindegyikhez vékony száracska simult, akár egy csészefül.
JankaSpirál, pöttyök, kanna és csészék… A levelek megmutatják, hogy itt teaparti lesz!
A varázsseprű közelebb hajolt. Megnézte a kannát innen, aztán onnan. A szalmaszálai izgatottan megrezdültek.
VarázsseprűAkkor ez nem rendetlenség. Ez meghívó!
Most már együtt dolgoztak. A levelek kanyargó nyilakat rajzoltak a fák közé. Janka eligazított egy-egy félrefordult darabot, a varázsseprű pedig finom, keskeny keretet söpört minden kép köré. Nem kapkodott. Csak itt simított egyet, ott kerekített egyet.
Hamarosan levélcsészék sorakoztak a tiszta ösvény mellett. A kapu elé nagy teáskanna került, a kilincsig pedig aranyszínű spirál vezetett. Ha megmozdult a levegő, az egész meghívó barátságosan susogta: erre, erre!
Délután két nyúl, egy borz és három erdei egér érkezett a fák közül. Megálltak az első nyílnál, aztán mosolyogva követték a következőt. A csészéknél már ők is lábujjhegyen lépkedtek, nehogy szétszórják a képeket.
A teázó előtt gőzölgő csipkebogyótea várta őket, mellé apró almás falatok. A varázsseprű a falnak támaszkodva pihent. Körülötte rend volt, de nem üres rend: levelekből készült pöttyök, kanyarok és csészék díszítették.
VarázsseprűHolnap is segítetek teríteni?
A levelek lágyan összesusogtak. Janka a mancsába fogta meleg csészéjét, és a varázsseprű mellé telepedett. Nézték, ahogy a tea vékony gőze összekeveredik az alma, a csipkebogyó és az őszi levelek illatával.
