A teáskosár térképe

Vince egy kockás kendőt terített a teáskosár aljára. Beletette a két kis bögrét, a csipkebogyóteát és három mézes pogácsát. Aztán még egyet. Hátha az első közös teázás éhesebb lesz a szokásosnál.

A kosár mellé két ülőpárnát készített. Az egyik zöld volt, a másik sárga, mindkettő olyan puha, hogy Vince mancsa belesüppedt. Lili, az új mókusszomszéd, délután érkezett hozzá először. Vince örült a látogatásnak. Csak éppen a pocakjában ugrándozott valami apró izgalom.

Kivitte a kosarat az öreg bükkfa alá. Letette a párnákat a páfrányok mellé.

Kopp.

Vince felnézett. A lomb békésen ringott.

Arrébb húzta a sárga párnát.

Kopp-kopp.

VinceTalán inkább a gyökér mellett lenne jó.

De mire odaért, a halk hang már a fa másik oldaláról felelt. Nem volt ijesztő. Inkább olyan, mintha valaki apró fakockákat rakosgatna odafönt. Vince mégis szerette volna tudni, honnan jön. Jó helyet akart választani Lilinek.

Felszedett három nagy, barna falevelet. Az elsőre egy pöttyöt rajzolt: itt hallotta az első koppanást. A másodikra két pötty került. A harmadikra egy kunkori nyíl, mert onnan a szellő fújt. A leveleket sorban a fűre fektette.

VinceEz lesz a hangtérkép.

Ekkor puhán megreccsent mögötte egy gally.

LiliSzia, Vince! Térképes teára hívtál?

Lili kíváncsian nézte a földön sorakozó leveleket. Vince először csak a kosár fülét igazgatta. Aztán vett egy kis levegőt, és megmutatta a pöttyöket.

VinceValami koppan a lombban. Olyan helyet keresek, ahol biztosan jól érezzük magunkat.

LiliKeressük meg együtt! Én viszem a zöld párnát.

Először a vastag gyökérnél ültek le. Ott a párnák kissé billegtek, ezért a térképre került egy hullámos vonal. A páfrányok között kényelmes volt, de egy levél folyton Lili farkát csiklandozta. Vince egy apró csiklandós jelet rajzolt.

Végül a fa puha, mohos oldala mellé telepedtek. Fölöttük megmozdult egy vékony ág.

Kopp. Kipp-kopp.

LiliOtt vannak!

Az ágon néhány üres bükkmakkhéj himbálózott. Amikor a szellő egymáshoz billentette őket, finoman összekoccantak. Az egyik mélyebben szólt, a másik vékonyabban.

VinceMintha a fa teáskanalai lennének.

Lili elnevette magát, és a héjak is feleltek: kipp-kopp, kopp.

Vince a legnagyobb falevélre két bögrét rajzolt. Ezt a jelet a mohos zughoz tette. Itt a párnák nem billegtek, a napfény arany foltokban szűrődött át a lombokon, a makkhéjak ritmusa pedig éppen elég halk volt.

Kiterítették a kockás kendőt. Vince kitöltötte a meleg csipkebogyóteát, Lili pedig megfelezte a negyedik pogácsát. Sokáig kortyolgattak, morzsáltak és hallgatták a bükkfa apró zenéjét.

A szellő lassan elcsendesedett. Már csak néha koppant össze két héj odafönt. Vince hangtérképe a teáskosár mellett pihent, a széleit egy-egy sima kavics tartotta. Nem kellett tovább keresniük. A bükkfa legpuhább árnyékában két bögre gőzölgött egymás mellett.