Erre tessék, Panka!
Vajon elég egy koppanó makk és egy integető levél ahhoz, hogy az új vendég odataláljon a teához?
Vince éppen a harmadik csészét törölgette, pedig csak kettőre volt szükség. Az egyiket magának készítette ki, a másikat új szomszédjának, Pankának, a kis pelének. A harmadikat visszatette a polcra, aztán megigazította a mogyorós süteményeket.
A teáskanna halkan pöfögött. Az ablakon délutáni napfény csordogált be. Vince örült a vendégnek, de valahányszor a kapura pillantott, apró bizsergést érzett a hasában.
VinceRemélem, Panka könnyen megtalálja a kuckómat.
A kert ösvénye két bokor között kanyargott, a kaput pedig majdnem eltakarta egy nagy páfrány. Szerencsére volt rajta csengő. Vince óvatosan meghúzta a zsinórját.
KONG!
Vince összerezzent. Még a teáskanál is megcsörrent odabent.
VinceEz túl nagy köszönés egy ilyen csendes délutánhoz.
Megpróbálta még egyszer, most egészen finoman. A csengő azonban csak meglendült. Egyetlen picike csendülés sem bújt elő belőle.
Vince a zsebébe dugta a mancsát. Egy fényes makkot talált benne. A kapufélfához koppintotta.
Kipp-kopp. Kipp-kopp.
Ez már barátságosabban szólt. Csakhogy a bokrok mögül alig lehetett hallani. Vince még két makkot kötött mellé egy vékony fűszállal. A makkok összeértek, és puhán kopogtak, ha a szél megmozdította őket.
Ezután Vince keresett egy széles, sárga levelet. Rákötötte egy mogyoróvesszőre, és leszúrta az ösvény első kanyarjánál. A levél vidáman billegett jobbra-balra.
VinceErre tessék, Panka! Ezt talán messziről is meglátod.
Vince végigsétált az ösvényen, mintha ő volna a vendég. A kapunál megpillantotta a sárga levelet. Követte a kanyarig, ott viszont megtorpant. Innen két keskeny ösvény indult tovább.
Az egyik a málnabokorhoz vezetett, a másik Vince kuckójához. Hogyan mutassa meg, melyik a jó irány?
Vince visszanézett a kapun függő makkokra. Aztán a földön heverő üres csigaházra. A szíve gyorsabban vert, de most nem bújt vissza a kuckójába. Fűszálból kis karikát font, ráakasztotta a makkokat és a csigaházat. Az egészet egy alacsony ágra kötötte a helyes ösvény fölé.
A szellő belesimított a szélcsengőbe.
Kipp-kopp, ting.
Nem volt hangosabb egy teáskanál koccanásánál, mégis tisztán hallatszott.
VinceÍgy már jó. A levél integet, a makkok kopognak, a csigaház pedig csilingel.
Hamarosan megzörrent a páfrány a kapunál. Az első kanyarnál álló sárga levél éppen Panka felé hajolt. A kis pele követte az ösvényt, a kanyarnál pedig meghallotta a puha csilingelést.
PankaKipp-kopp, ting! Biztosan erre kell mennem.
Vince a kuckó előtt várta. Amikor meglátta Pankát, először csak félénken intett. Aztán eszébe jutott, milyen messziről érkezett a vendége, és előrelépett egészen a kerti ösvény közepéig.
VinceSzia, Panka! Már meleg a tea.
PankaSzia, Vince! Nagyon tetszett az integető leveled. A csengőd pedig olyan, mintha a kert halkan köszönt volna.
Odabent egymás mellé húzták a két csészét. Panka megkóstolta a mogyorós süteményt, Vince pedig töltött még egy kevés teát. Beszélgettek a páfrány alatti ösvényekről, a legfinomabb bogyókról és arról, melyik felhő hasonlít leginkább egy papucsra.
Kint közben alkonyodni kezdett. A sárga levél lassan lengett az első kanyarnál, a szélcsengő pedig néha belesuttogott a kuckó csendjébe:
Kipp-kopp, ting.
Vince már nem rezzent össze tőle. Ránézett Pankára, Panka rámosolygott, és a két csésze fölött fahéjas gőz kunkorodott a lámpafénybe.
