Vince és a csilingelő gomb

Csiling! Vince megállt az avaros ösvény közepén. Óvatosan felemelte a bal mancsát, aztán a jobbat. Semmi. Amikor azonban félrehúzott egy sárga levelet, újra meghallotta:

Csiling-ling!

Az avarban egy kerek, rézszínű gomb feküdt. Négy lyuka helyett apró fülecske volt a hátán, a belsejében pedig valami finoman megkoccant, ha Vince megmozdította.

VinceHát… te biztosan hiányzol valahonnan.

A kis sün egy puha falevélbe csavarta a gombot, nehogy megkarcolódjon, és elindult Pannihoz. Panni, a nyuszi, éppen a sokzsebes kabátjából rázta ki a morzsákat.

PanniEgy gomb? Nekem van belőlük rengeteg!

Megnézték a felső zsebet, az alsó zsebet, még azt a pici belső zsebet is, amelyben Panni egy sima kavicsot tartott. A kabát gombjai fehérek voltak és laposak. A talált gomb egyik helyre sem illett.

Csiling! – szólt, amikor Panni visszaadta.

PanniKérdezzük meg Marcit! Neki sapkája is van.

Makk Marci, a mókus, egy mohapárnán válogatta a makktermést. Barna sapkája félrecsúszott a nagy igyekezetben. Vince körbejárta, és gondosan megnézte a sapka pántját.

MarciIde éppen kellene egy gomb!

Odaillesztették. A gomb túl gömbölyű volt. Megpróbálták Marci zöld mellényén is, de azon szögletes, fából faragott gombok sorakoztak.

Csiling-ling! A rézgomb legurult a mellényről, Vince pedig gyorsan a két mancsa közé fogta.

MarciVárjatok csak! A vén tölgy gyökerei között van egy régi bábdoboz. Annak az ajtaja mindig kinyílik. Talán onnan hiányzik valami.

Az erdő közben elcsendesedett. A fák között felgyulladtak az esti lámpások, az ösvény mentén pedig szentjánosbogarak pislogtak. A tölgy gyökerei alatt valóban ott állt a doboz. Poros volt, és Vince még sosem látta nyitva.

Panni letörölte róla a port a kabátujjával. Előbukkant egy festett függöny, két aranycsillag és egy tenyérnyi ajtó. Az ajtón apró, kerek mélyedés sötétlett.

Vince közelebb lépett, aztán megtorpant. A doboz belsejéből halk koppanás hallatszott. Rögtön eszébe jutott, milyen jó volna inkább hazavinni a gombot, és holnap, világosban visszajönni.

PanniItt vagyunk veled.

MarciÉs ha kipattan valami, én elkapom!

Marci olyan komolyan tárta szét a mancsát, hogy Vince elmosolyodott. Kibontotta a falevelet.

VinceJó. Megnézem.

A gomb fülecskéje pontosan beleillett a mélyedésbe. Vince finoman benyomta, majd elfordította.

Csiling!

A kis ajtó puhán kinyílt. Nem pattant ki semmi. Inkább szétnyílt a festett függöny, mögötte pedig apró bábszínpad ragyogott. Három ujjbáb várakozott benne: egy sün, egy nyuszi és egy mókus. Ahogy a doboz zenélni kezdett, mindhárman előrebillentek, mintha meghajolnának Vince előtt.

MarciEz a gomb nem elveszett. Csak leesett a saját ajtajáról!

Panni az ujjára húzta a nyuszit, Marci a mókust, Vince pedig a kis sünt. Rögtönöztek egy rövid mesét egy vándorló gombról, amely előbb zsebben lakott, aztán sapkán hintázott, végül csilingelve hazatalált. Marci minden csilingelésnél akkorát hajolt, hogy a sapkája újra meg újra a szemére csúszott.

Mire véget ért az előadás, már a csillagok is kikukucskáltak a lombok fölött. A három barát visszatette a bábokat, becsukta a titkos ajtót, és a bábdobozt betakarta egy tiszta kendővel. A rézgomb a helyén maradt.

Panni és Marci hazakísérte Vincét a gyökerek közti kuckójáig. Vince bebújt a levélfészkébe, és kényelmes gombóccá gömbölyödött. Odakintről mintha még egyszer elérte volna egy egészen halk hang:

Csiling-ling.

Vince aprót mosolygott, és lehunyta a szemét.