Amikor a nap pöttyöket rajzolt
Egy marék levél, néhány vékony ág és sok-sok napsugár várja Kendét a tisztáson.
Délben a tisztáson még a fűszálak is szundikálni látszottak. Kende egy vékony ágat húzott a porban, és közben nagy, kerek tetőt rajzolt vele.
Borka, a csiga, lassan közeledett felé. A háza fényesen csillant a napon, de a szarvacskái álmosan bólogattak.
BorkaPihennék egy kicsit. Csak ez a nap csiklandozza a szememet.
Kende körbenézett. A tisztás szélén akadt hűvös árnyék, csakhogy odáig Borkának hosszú lett volna az út. Kende a porba rajzolt tetőre bökött.
KendeÉpítek neked egy lombsátrat. Itt lesz, pont mellettünk.
Négy ágat szúrt a puha földbe. Vékony gallyakat fektetett közéjük, a tetejükre pedig friss leveleket rakott. Egyet ide, egyet oda. Igazított rajtuk, aztán büszkén félrelépett.
Borka bemászott a sátor alá. A levelek közötti réseken vékony napsugarak szökkentek be. Egy a házára ült, egy az orrát csiklandozta, három pedig táncolni kezdett előtte a földön.
BorkaSzép, csak nagyon ficánkol odabent a nap.
Kende hunyorogva figyelte a fényes csíkokat. Aztán nagy leveleket hozott, és befedte velük a réseket. Egyet ide, egyet oda. Még egyet középre. Most egyetlen sugár sem bújhatott át.
KendeKész! Most már biztosan nem csiklandoz.
Borka újra bemászott. Odabent hűvös lett, de a levelek úgy összeborultak, hogy alig lehetett látni a zöld falukat.
BorkaMost meg eltűnt az egész délután.
Kende leült a sátor elé. Nem ilyen kuckót rajzolt. Az övében lett volna árnyék is, fény is. Csak azt nem rajzolta oda, hogyan férhet el a kettő egy tető alatt.
Ekkor Zente, a mókus, szaladt át a tisztáson. A mancsában kerek mogyorólevelet, hosszú fűzlevelet és egy páfrányt vitt.
ZentePróbáljuk ki őket! A levelek nem egyformán engedik át a fényt.
Levették a nagy levelek felét. A sátor világosabb lett, de a napsugarak megint ide-oda ugráltak.
BorkaEzt a rést még takarjuk be. A másikat hagyjuk úgy.
Zente egy kerek levelet tett a nagy résre. Kende arrébb húzta a páfrányt. Borka odalent figyelte, merre mozdul a fény.
Igazítottak egy levelet. Megnézték. Vártak. Igazítottak még egyet. Megint megnézték. Aztán Borka szólt, hogy a jobb oldalon éppen kellemesen meleg a föld.
Kende oda két rózsaszín virágszirmot fűzött a gallyak közé. A nap átragyogott rajtuk, és halvány, puha foltokat festett Borka mellé.
BorkaEz az. Hűvös is, barátságos is.
A lombsátor alatt már nem ficánkoltak a napsugarak. Csendesen pöttyöket rajzoltak a földre: egyet Borka háza mellé, egyet Kende tappancsához, egyet Zente lompos farka alá.
Borka kényelmes helyet keresett két fűcsomó között. Lassan behúzta a szarvacskáit, aztán a fejét is. Nemsokára apró, álmos szuszogás hallatszott a házából.
Zente nesztelenül összeszedte a megmaradt leveleket. Kende pedig Borka mellé kuporodott. A tisztás elcsendesült, a lombtető meg-megrezdült, és a puha fényfoltok lassan továbbvándoroltak a délutánban.
