Este a hallgatópadnál

Az eső éppen elállt. Kende kidugta az orrát a hódvár ajtaján. A kert csillogott, a fűszálakról kövér cseppek csusszantak le.

Kipp-kopp! Egy makk pottyant a hódvár tetejére. Pity-pitty! Cseppek doboltak egy széles levélen. Csöpp! Egy ág hegyéről víz hullott a kis tóba.

KendeMicsoda zene!

Kende előrébb lépett. Ha a fejét balra fordította, a makkokat hallotta. Ha jobbra, a levelek halk pittyegését. A tó felől pedig újra megszólalt a mély, kerek csöpp.

Ekkor Panni, a mókus, szaladt végig a nedves ösvényen. Mögötte Bori, a sün, lépkedett óvatosan a pocsolyák között.

PanniHallottátok? Kipp-kopp, kopp-kopp! Mintha a makkok táncolnának!

BoriA leveleken sokkal halkabb a zene. Pitty... pitty... Én azt szeretném közelről hallani.

Kendének máris támadt egy terve. Egyetlen alacsony padot épít a kert közepére. Onnan a makk, a levél és a tó minden hangja egyszerre elér hozzájuk.

KendeLegyen olyan nagy, hogy mind elférjünk rajta!

Hárman munkához láttak. Kende sima ágakat illesztett össze. Panni puha fakérget hozott az ülőkére. Bori apró gallyakat gurított oda. Hamarosan elkészült az alacsony, stabil hallgatópad.

Leültek rá. Abban a pillanatban két makk koppant a tetőre, egy egész levélcsokor csöpögni kezdett, a tóba pedig három csepp pottyant.

Kipp-kopp-pitty-csöpp-kopp-pitty-potty!

PanniNem találom a pattogós makkhangot.

BoriÉn meg alig hallom a levelet.

Kende figyelt. Ő mindent szeretett volna hallani, most mégis csak egy nagy összevisszaság zsongott a fülében.

Felálltak a padról. Panni a tölgyfa alá vezette őket. Ott egy makk ugrott az ágról a gyökérre: kopp-kopp! Bori egy lehajló páfránylevelet mutatott. A szélén két vízcsepp billegett: pitty... pitty...

Kende a tóparton megállt egy lapos kő mellett. Csöpp! A vízen karika nyílt, aztán még egy, aztán még egy.

KendeMindegyik hangnak más hely tetszik.

BoriA padnak is lehetne több helye.

Kende körbejárta a nagy padot. Aztán leemelte a hosszú ülőkét, és három kisebbet készített belőle. Az egyiket a tölgy felé fordította, a másikat a páfrány mellé tette, a harmadikat a tóparthoz. Alacsony ágakkal összekötötte őket.

PanniEgy pad, három hallgatóhely!

Panni helyén pattogtak a makkok. Bori helyén puhán pittyegtek a levelek. Kende helyén kerek csöppenések ringatták a tavat. Néha helyet cseréltek. Mindegyik kis ülőkén másként szólt a kert.

Estére közelebb húzódtak egymáshoz. Már ismerték a külön hangokat, így a teljes zenében is rájuk találtak. Kipp-kopp felelt a pitty-pittynek, a tó pedig nagy, nyugodt csöppel válaszolt.

Azután a zene lassulni kezdett. A levelek megpihentek. A tó kisimult. Kende, Panni és Bori egymás mellett üldögélt, míg a hódvár tetején már csak néhány álmos koppanás maradt.