Maradj csak, csíkos ernyő!
Vajon hogyan lehet egy könnyű kis esernyőt egy helyben tartani, ha a szellőnek folyton játszani támad kedve?
Csepp, csepp, csöpp. Az utolsó esőcseppek még a fűzfa leveleiről potyogtak, de a felhők mögül már előbújt a nap. A hódvár előtti ösvény nedvesen csillogott. Kende óvatosan lépkedett a tócsák között, amikor valami csíkosat pillantott meg.
Egy apró esernyő feküdt az ösvény szélén. Sárga, zöld és fehér csíkok futottak rajta körbe. Kende felállította, hogy messziről is jól látszódjon.
KendeItt megvárhatod a gazdádat.
A szellő azonban végigsurrant az ösvényen. Megcirógatta a füvet, belekapott az ernyő szélébe, és huss! Az esernyő fél fordulatot tett. Most éppen a bokornak mutatta a csíkjait.
Kende visszafordította. A szellő újra meglökte. Az ernyő billegett egyet, aztán puhán eldőlt a mohára.
KendeMaradj csak, csíkos ernyő! Biztos helyet építek neked.
Kende már rajzolta is a tervet egy sima földdarabra. Kerek tartót képzelt el, olyat, amely körülöleli az ernyő nyelét. Éppen levelek után nézett, amikor megérkezett Pötty, az apró erdei egér.
PöttyA lapulevél jó széles. Abból messziről látható karikát fonhatunk!
Pötty hozott három széles levelet. Kende egymás mellé tette őket, de a levelek szétcsúsztak. Ekkor Morzsa, a fiatal sün is odatipegett. Egy hosszú, hajlékony fűszálat húzott maga után.
MorzsaEzzel összeköthetjük őket. Alulra pedig tegyünk három sima kavicsot, hogy ne billegjenek!
Kende terve ettől mindjárt megváltozott egy kicsit. Pötty egymásra hajtotta a levelek szélét. Kende kör alakúra igazította őket. Morzsa körbetekerte rajtuk a fűszálat. Elkészült a zöld levélkarika, alján három kerek kaviccsal.
Beleállították a csíkos esernyőt. Morzsa finoman meglökte az orrával. Az ernyő megmoccant, de nem dőlt el. Pötty körbefutotta a tartót, majd az egyik levelet kissé kijjebb húzta.
PöttyÍgy a csíkjai sem bújnak el.
A szellő visszatért. Surrant egyet a levelek között, meglengette az ernyőt, aztán továbbfutott a tó felé. A tartó a helyén maradt.
MorzsaMég egyszer próbáljuk ki!
Mindhárman ráfújtak az ernyőre. Fúúú! A csíkos tető megreszketett, a levélkarika zizegett, de egy tapodtat sem mozdult.
Délután halk léptek cuppogtak az ösvényen. Egy vidra érkezett vendégségbe, kis kosárral a karján. Már messziről meglátta a sárga, zöld és fehér csíkokat.
VidravendégAz én esernyőm! Reggel itt felejthettem. Milyen könnyű volt megtalálni ebben a szép, kerek tartóban!
A vidra mosolyogva kézbe vette az ernyőt, és megköszönte a gondoskodást. Kende megsimította a levélkarikát. Pötty eligazított rajta egy kunkorodó levélsarkot, Morzsa pedig megkocogtatta a három kavicsot.
Aztán együtt indultak a meleg hódvár felé. Mögöttük halkan zizegett az üres levéltartó. A szellő még egyszer körbeszaladt a levéltartó körül, de most már csak annyit súgott neki: surr-surr, szép munka.
