Bodzavirág a túlparton
A patak túloldaláról bodzaillat érkezik, az átkelőhöz pedig három barát háromféle tervet hoz.
Egy kövér esőcsepp éppen Kende orrára pottyant a mogyorófa leveléről. Kende felnézett. Az ég már kék volt, a leveleken pedig apró vízgömbök fénylettek.
A keskeny patakág megtelt friss esővízzel, de még Kende bokájáig sem ért. Nem sietett sehová, csak csillogott a fű között, és halkan csobogott a kavicsok körül. A túlparton fehér virágok bólogattak egy bodzabokron. Édes illatuk egészen Kendéig úszott.
KendeOda át kell mennünk! Építek egy fahidat.
Kende már húzott is három egyenes vonalat a nedves földbe. Két erős ág tartja majd a hidat, gondolta, a tetejére pedig sima deszkácskák kerülnek. Olyan pontosan látta maga előtt, mintha már készen is állna.
Ekkor Pötty, a mókus, leszaladt a mogyorófáról. A farka mögött még egy levélről lerázott vízcsepp is ugrált.
PöttyÉn inkább köveken szökkennék át. Egy, kettő, hopp! Egy, kettő, hopp!
Pötty három lapos kavicsot tett egymás mögé a sekély vízben. Mindegyiket megnyomkodta a mancsával. A kövek biztosan ültek a patak alján, és csak a szélük körül karikázott a víz.
A páfrányok közül Málna, a sün, bújt elő. Egy akkora bojtorjánlevelet cipelt, hogy alig látszott ki mögüle.
MálnaNekem levélpihenőm lesz. Rálépek, és megállok rajta egy kicsit.
A levelet az egyik lapos kőre tette. Az szépen ráborult, a széle ringott egy kicsit a vízen, Málna pedig elégedetten bólintott.
Kende a földbe rajzolt hídjára nézett. Az ő tervében nem voltak lépegetőkövek. Levélpihenő sem. Ha mind a hárman mást építenek, mikor jutnak el a bodzához?
KendeA fahídon mindenki átsétálhat. Kezdjük inkább azt!
PöttyDe a kövekről olyan jó rugaszkodni!
MálnaA nagy levélen pedig kényelmes megállni.
Kende lesimította a rajz mellett a sarat. Aztán rátett egy ágat Pötty első két kövére. Az ág nem billegett. Melléfektetett még egyet, és óvatosan ránehezedett.
Az ágak finoman rugóztak a talpa alatt. Pötty rögtön odaszökkent melléjük, és közelről is megnézte őket.
PöttyEz híd is, meg egy picit lépegető is!
Málna a két ág közé csúsztatta a bojtorjánlevél vastag szárát. A széles levél ráborult az ágakra, akár egy puha, zöld szőnyeg.
MálnaItt meg lehet állni, ha valaki nem szeretne sietni.
Kende hátralépett. A földbe húzott három egyenes vonal már nem látszott olyan fontosnak. A vízben ülő kövek megtartották az ágakat. Az ágak összekötötték a két partot. A levél széles pihenőhelyet adott középen.
KendeAkkor építsük meg így. Kell még egy lapos kő, két rövid ág és egy levél a túlparti végére.
Pötty megkereste a követ. Málna összegyűjtötte a nagy, ép leveleket. Kende az ágakat illesztette egymás mellé, de most minden darab után megállt, hogy a többiek is jól lássák.
KendeÍgy kényelmes?
MálnaEgy kicsit fordítsd balra. Igen, pont így!
Amikor elkészültek, először Kende indult el. A kövek nem mozdultak, az ágak kellemesen rugóztak, középen pedig megállt a zöld levélen. Pötty mögötte aprókat lépett. Málna lassan lépkedett, és minden levélnél pihent egy pillanatot.
Mindhárman száraz manccsal értek át. A bodzavirágok közelről még édesebben illatoztak. Egy méhecske döngicsélt közöttük, majd továbbrepült a napos rét felé.
A barátok letelepedtek a bokor alá. Hallgatták a levelekről koppanó utolsó esőcseppeket, és nézték az új átkelőt. Volt benne biztos kő, ruganyos fa és puha zöld levél.
Hazafelé Málna ment elöl. Utána Pötty lépkedett, most egészen lassan. Kende érkezett utolsónak. A híd közepén megállt, lenézett a halkan csillogó patakágra, aztán megsimította a nagy levelet.
KendeMég jó, hogy ezen a hídon ennyi minden elfér.
A bodzaillat velük tartott egészen a mogyorófáig.
