Csiling-ling a kanyarban

Kende éppen egy sima ágat keresett a hódvár mellett, amikor valami megcsillant a parti fűben. Félrehajtott két páfránylevelet, és ott találta: egy tenyérnyi patakmalmot. A lapátkereke fából készült, a tetején pedig három apró ezüstcsengő üldögélt.

A sekély víz egy vékony ere éppen elérte az egyik lapátot. A kerék mozdult egy picit.

Csiling.

KendeNahát! Ha több vizet kapnál, biztosan dalolnál is!

Kende máris munkához látott. Egyenes kis utat húzott a puha földbe a pataktól a malomig. Kiszedegette belőle a gallyakat, félretolta a kavicsokat, aztán büszkén megpaskolta a csatorna partját.

KendeKész! Erre aztán gyorsan ideér a víz.

Ide is ért. Végigszaladt az egyenes csatornán, nekikoccant a lapátoknak, és úgy megperdítette őket, hogy a csengők összevissza ugráltak.

Csirr-csörr! Csiling-csalang! Csörr!

Panni, a vidra, a közelben kagylóhéjakat rendezgetett. Fülelni kezdett, majd odasétált Kendéhez.

PanniNagyon vidám. Talán egy kicsit túl vidám.

Kende elnézte a kapkodó kereket. Igaz. Ez nem dal volt, inkább három csengő sietős csiklandozása.

KendeAkkor lelassítom!

Puha leveleket tett a csatorna széléhez. Még egyet középre. Aztán még hármat keresztben. A víz megtorpant, szétosont a levelek között, és csak egy sovány csepp érkezett a malomhoz.

A kerék nyekkent egyet. A legkisebb csengő halkan megszólalt.

Csin.

Aztán csend lett.

PanniMost meg mintha már aludna.

Ekkor Morzsa, a mókus érkezett a mogyoróbokrok felől. Egy széles levelet cipelt, rajta öt gömbölyű kaviccsal.

MorzsaEzeket nézzétek! Mind sima, de egyik sem ugyanakkora.

Kende már nyúlt is a legnagyobbért, aztán megállt. Panni még mindig a malmot figyelte. Morzsa pedig két kavicsot egymás mellé tett, és egy vékony levéllel kis kanyart formázott körülöttük.

KendeMutassátok, mire gondoltatok!

Panni azt javasolta, engedjenek először csak kevés vizet, és közben hallgassák a csengőket. Morzsa a kavicsokkal jobbra terelte a kis vízeret, aztán balra. Kende pedig óvatosan továbbformálta a csatornát.

Nem lett egyenes. Elkerült egy lapos követ, megkerült egy fűcsomót, és három szelíd kanyarral ért a malomhoz. A leveleket sem dobták félre. Apró kapukat készítettek belőlük: az egyik beengedte a vizet, a másik megakadályozta, hogy túl sok érkezzen egyszerre.

PanniEgy picit halkabban.

Morzsa odébb pöccintett egy kavicsot.

PanniMost egy csöppet vidámabban.

Kende megemelte az egyik levélkaput.

A víz végigcsobbant az első kanyaron, körbesimította a kavicsokat, átbújt a levelek között, majd éppen jó erővel érkezett a kerékhez. A lapátok egyenletesen fordulni kezdtek.

Csobban, fordul. Csiling-ling. Csobban, fordul. Csiling-ling.

MorzsaEz már dal!

Kende végignézett a kanyargó csatornán. Ott volt benne az ő gondosan formált partja, Panni figyelmes füle, Morzsa öt sima kavicsa és mindannyiuk levélkapuja.

KendePont ilyen csobogást kerestünk.

A három barát letelepedett a puha fűbe. A délutáni nap megcsillant a keréken, a békés víz pedig újra és újra bejárta a maga kis kanyarjait.

Csobban, fordul. Csiling-ling.

Kende a mancsát a feje alá tette. Panni behunyta a szemét. Morzsa egy százszorszépet tűzött a legkisebb kavics mellé. Sokáig hallgatták a malom vidám, nyugodt dalát, aztán egymás mellett indultak haza, miközben a hódvárnál tovább csilingelt a kanyar.