Kiállítás a halk kanyarnál

Kende az orra hegyével eligazított egy kerek falevelet. A levélre sárga napot rajzoltak, alá három pettyes kavicsot. Mellette további képek sorakoztak: egy gombakalap, egy csigavonal és egy akkora kék felhő, hogy majdnem lelógott a levél széléről.

Kende két barátja, egy nyuszi és egy sün, a puha fűben ült. Mindketten hoztak rajzokat. Kende pedig épített hozzájuk valamit: egy apró vízikereket, amelynek pereméről vékony indákon lógtak a falevéltáblák.

KendeHa forog a kerék, minden kép szépen körbejár!

Megkeresték a patak legvidámabban csobogó részét. A víz ott is sekély volt, csak fürgén bukdácsolt a lapos kövek között. Kende a part szélére illesztette a kereket. A lapátok hozzáértek a vízhez.

Csobb! A kerék meglódult. A nap után rögtön a gomba suhant el, aztán a felhő, aztán megint a nap. A falevelek csak úgy röpködtek körbe-körbe. Egy apró vízcsepp még a sün orrára is odapöttyent.

SünEz inkább képszélvész!

Nevettek, de a rajzokat alig lehetett megnézni. Kende feljebb emelte a kereket, a nyuszi pedig száraz fűszálakkal megtörölgette a levelek szélét. Egyetlen rajz sem ázott el.

NyusziKeressünk halkabb csobogást!

Pár lépéssel odébb a patak lustábban folyt. Itt a víz úgy simult a parthoz, mint egy hosszú, fényes szalag. Kende újra beállította a kereket. Az fordult egyet. Fordult még egy felet. Aztán megállt.

KendeHoppá. Mi fogja a lábát?

Mindhárman lekuporodtak, és figyeltek. A sün látta meg elsőként a víz alá bújt ágacskát. Az éppen a kerék egyik lapátjának támaszkodott. Kende kiemelte a kereket, az ágacska pedig rögtön továbbúszott a sekély vízen.

A nyuszi egy levelet tett a patakra. Az első helyen a levél sebesen elszaladt. A másodiknál megpihent és lassan billegett. Ezután mindhárman végignéztek a parton. Kende a csobogást hallgatta, a sün a víz alját figyelte, a nyuszi pedig újabb levelet úsztatott.

NyusziOtt! A kanyarnál nem siet, de nem is álldogál.

A halk kanyarnál a víz apró fodrokat rajzolt a homokra. Nem bújt alatta ág, és nem fröcskölt a köveken. A barátok egy-egy világos kaviccsal megjelölték a helyet. Kende lejjebb igazította a kereket, a sün megtámasztotta a part felőli oldalát, a nyuszi pedig félrehajtott egy hosszú fűszálat.

A víz hozzáért az első lapáthoz. A kerék lassan megmozdult. Előbukkant a sárga nap, utána a pettyes kavicsok. Jött a gomba, majd a csigavonal. A kék felhő komótosan végighajózott előttük, aztán átadta a helyét a következő képnek.

KendePont ilyen csobogást kerestünk.

Megnyílt a falevél-kiállítás. Nem kellett hozzá ajtó, sem fal, csak a halk patakkanyar és a kis kerék. A barátok megnéztek minden rajzot. Mire az utolsó is körbeért, a napos kép már újra közeledett.

Kende, a nyuszi és a sün egymás mellé kuporodtak a puha fűben. A kerék halkan csobogott: csurr, fordul, csurr, fordul. A falevélképek lassan elúsztak előttük, eltűntek egy pillanatra, majd szépen visszaérkeztek.