Négy hely a fűzfa alatt
Vajon hányféle ülőhely fér el egyetlen fűzfa árnyékában?
Egy fűzfaág éppen Kende orrát csiklandozta, amikor a kis hód kimérte a patakpart legárnyékosabb zugát.
KendePont ide fér egy olvasópad. Nem túl nagy, nem túl kicsi, és fölötte egész délelőtt susog a lomb.
Kende már elő is vette a tervét. Apró ágakból négy erős lábat illesztett össze, rájuk pedig sima deszkákat fektetett. Kop-kop, koppant a fakalapács. Nyekk-nyekk, hajlottak a fűzfavesszőből font kötések. Hamarosan elkészült egy takaros, keskeny pad.
Kende letette mellé a képeskönyvekkel teli kosarát, majd kipróbálta az ülőhelyet. Jobbra billent. Balra billent. Végül középre huppant, és elégedetten megveregette a deszkát.
Ekkor egy szürke gém lépdelt elő a parti nádasból. Olyan hosszú lába volt, hogy ülés közben a térde majdnem a csőréig ért.
GémSzép pad! Csak az én lábamnak egy kicsit alacsony.
Kende oldalról is megnézte. A gém összehajtogatva valóban úgy festett, mint egy csupa térd, csupa könyök batyu.
Mielőtt azonban igazíthatott volna a padon, a bokor alól egy sün szuszogott elő. A sün felmászott a deszkára, óvatosan hátradőlt, aztán rögtön előre is pattant.
SünNekem jó a magassága. Csak ez a támla bök, én pedig visszabököm.
Azzal nevetve megfordult, és megmutatta gömbölyű, tüskés hátát. A keskeny padon sehogy sem tudott kényelmesen összekucorodni.
Placcs-placcs! Két zöld béka érkezett a nedves fű felől. Egymás mellett szökkentek a padra, de amikor az egyik közelebb húzódott, a másik lecsúszott a szélére. Amikor a másik húzódott közelebb, az első csúszott le.
BékákMi mindig egymás mellett lapozunk. Egyedül még a legszebb tavirózsás kép is csak félig olyan szép.
Kende a pad elé ült a fűbe. Nézte a gém hosszú lábát, a sün kerek hátát és a két összebújó békát. A terve jó volt, a pad erős volt, mégsem illett mindenkire ugyanúgy.
Ekkor megmozdított egy deszkát. Kicsusszant a fűzfavessző hurkából, majd egy magasabb hurokba is pontosan beleillett.
KendeHa a deszkák tudnak költözni, a padnak sem kell mindig ugyanolyannak maradnia!
Munkához látott. Az egyik ülődeszkát feljebb emelte a gémnek. Egy másikat oldalra fordított, így szélesebb hely jutott a sünnek. A rövid deszkát lehajtotta a pad széléből, és máris lett egy kétszemélyes békapadocska.
A sün közben nagy juharleveleket gyűjtött. Kende puha fűvel töltötte meg őket, majd levélpárnát kötött belőlük. A békák megmutatták, mennyire legyen közel a kis padjuk. A gém próbaképpen kinyújtotta a lábát.
GémEgy picit feljebb!
SünAz én párnám egy levéllel szélesebb!
BékákA mi deszkánk pedig egy ujjnyit közelebb!
Kende emelt, kötött és igazított. Aztán mindannyian újra elhelyezkedtek. A gém a magasabb ülődeszkán végre kényelmesen megpihentette hosszú lábát. A sün kényelmesen belesüppedt a széles levélpárnába, és még a tüskéi sem zavarták. A két béka váll a váll mellett lapozott a kis padocskán.
Maradt még egy rövid hely Kende számára is. Odaült, és kinyitott egy könyvet, amelyben egy apró csónak ringott a kék vízen.
Egy ideig csak a lapok halk zizegése hallatszott. Néha a sün kuncogott egy képen. Néha a békák egyszerre mondták, hogy „lapozz!”. A gém időnként kinyújtotta a lábát, és most már senkit sem kellett arrébb tessékelnie.
A fűzfa árnyéka lassan végigsétált a négyféle ülőhelyen. A deszkák egymás mellett maradtak, mégis mind másképpen tartották azt, aki rajtuk pihent. Kende hátradőlt a törzsnek. Fölöttük a levelek halkan összesúgtak, mintha ők is ugyanazt a mesét olvasnák.
