Mire felébred a tavirózsa
Vajon ki kopog ilyen halkan a csukott szirmok mögött?
Egy kerek vízcsepp ült Zente orrán. A kis teknős éppen le akarta pislogni, amikor valahonnan halk nesz érkezett.
Kop-kop.
Zente megállt a parti kavicson. Fülelt. A nád csak susogott, a víz csak loccsant egy picit.
Kop-kop.
A hang egy csukott tavirózsa-bimbóból jött. Odabent Pötty, egy álmos békakölyök pislogott a szirmok között.
PöttyJó reggelt! Kinyílt már az ajtó?
ZenteMég nem. Talán egy kis meleg napsütésre vár.
Pötty elmondta, hogy délután csobbanóverseny lesz az öbölben. Szeretne odaérni, de a szirmokat nem lehetett széthúzni. Zente körülnézett.
A fűzfa alatt talált egy fényes foltot, de az hűvös volt és pettyes. A nádas szélén talált egy másikat, de azt mindjárt eltakarta egy bólogató nádszál.
Zente nem kapkodott. Lassan végiglépkedett a parton: topp, pihenő, topp. Közben figyelte, hol csillog legszebben a víz.
A lapos, fehér kavicsoknál végre meglátta. Egy puha, aranyszínű napfolt ringott a vízen. Éppen a tavirózsa felé úszott.
ZenteMár közeledik. Hallod, Pötty?
PöttyHallom. Addig nyújtózom egyet.
Zente óvatosan a páncéljához támasztotta a tavirózsa nagy levelét. Nem húzta, nem tolta. Csak megtartotta, hogy a víz lassan a meleg fénybe ringassa.
A bimbó tetején megmozdult egy szirom. Aztán még egy. Nyissz-nassz, nyissz-nassz — a tavirózsa kényelmesen szétnyitotta rózsaszín szirmait.
Pötty kidugta a fejét. Ásított egy akkorát, hogy majdnem visszabújt. Aztán elővette a mosolyát is.
PöttyKöszönöm, Zente! Délután találkozunk az öbölnél?
ZenteOtt leszek. Szép lassan odaérek.
Pötty még megigazított egy szirmot a feje búbján, majd apró csobbanással a vízbe ugrott. Nem sietett. Volt még ideje bőven.
Zente a parton maradt. Sokáig nézte, ahogy a kinyílt tavirózsa körül ringatózik a fény. A nád elcsendesedett, a meleg délelőtt pedig puhán megpihent a tavon.
