Három ablak várja a mesét

Kende reggel három görbe ágat tett a lombkunyhója elé. Az egyiket ide, a másikat oda, a harmadikat keresztbe. A mancsában ott zizegett a tervrajza: egy szép, kerek olvasófészek, puha ülőkékkel és alacsony falacskákkal.

KendeVan egy tervem! Itt mind együtt lapozgathatunk majd.

Nekilátott. Az ágak koppantak, a levelek susogtak, a moha puhán huppant a helyére. Kende a kedvenc építő-ágával eligazította a falacskákat, aztán mindegyik ülőkére tett egy széles páfránylevelet.

Elsőként Panna, a mókus érkezett. Mogyorós mesekönyvet hozott a hóna alatt. Utána Marci, a sün tipegett oda egy patakos képeskönyvvel. Végül Lili, a nyuszi szökkent melléjük; ő felhőkről szóló könyvet cipelt.

PannaMicsoda pompás fészek!

Mind a négyen bemásztak. A fészek valóban puha volt. Kerek is volt. Csakhogy Panna ülőkéjéről nem látszott a mogyoróbokor, Marci elől a falacska eltakarta a patakot, Lili pedig hiába nyújtogatta a nyakát, egyetlen felhőt sem látott.

KendePedig minden pontosan ott van, ahová rajzoltam.

Kende végignézett a terven, aztán a három barátján. A bajusza egy picit lekonyult. Olyan jó kerek fészket épített, mégsem találta benne senki a neki való helyet.

MarciMi lenne, ha az én ülőkém közelebb csusszanna ehhez a réshez?

Marci óvatosan megtolta a mohával tömött ülőkét. Az ülőke puhán odébb siklott. Marci leült, és máris meglátta a patak csillanó kanyarját.

PannaAz én ülőkém is tud csusszanni!

Panna a mogyoróbokor felé húzta a sajátját, de egy falacska még útban volt. Kende először visszanézett a rajzára. A falacska azon bizony éppen ott állt.

PannaTalán elfordíthatnánk. Csak egy kicsit.

Kende megfogta az egyik végét, Panna a másikat. Fordítottak rajta egyet: nyikk. Még egyet: nyekk. A két ág között apró ablak nyílt, éppen a mogyoróbokorra.

KendeEz nincs a rajzon... de nagyon jól működik!

Lili közben hanyatt feküdt a saját ülőkéjén. Onnan már látott egy darabka eget, de a fészek pereme éppen kettévágta a legpufókabb felhőt.

LiliKészíthetnénk egy égablakot is.

Most mindannyian munkához láttak. Marci odagurított egy könnyű, sima ágat. Panna levelekkel bélelte ki a szélét. Lili tartotta a falacskát, Kende pedig úgy illesztette be, hogy könnyen el lehessen fordítani.

Próbaképpen becsukták. A felhő eltűnt. Kinyitották. A felhő újra előbújt. Lili úgy nevetett, hogy még a füle hegye is megremegett.

Mire elkészültek, a kerek fészeknek három kedves sarka lett. Az egyik ablakban a patak szikrázott. A másikban a mogyoróbokor levelei rezegtek. A harmadikon át lassú felhők úsztak. Középen pedig maradt egy széles, puha hely a mesekönyvnek.

KendeKezdhetjük?

A barátok közelebb húzták az ülőkéiket. Kende kinyitotta a könyvet, és olvasni kezdett. Néha Marci a patakra pillantott, Panna egy bólogató mogyoróágra, Lili pedig egy bárány formájú felhőre. Aztán mind visszafordultak a könyvhöz.

A délutáni fény lassan megszelídült a lombkunyhó előtt. A három kis ablakon át egyszerre csillant a patak, úszott egy felhő és rezdült meg a mogyoróbokor levele. Odabent négy barát összebújva lapozott tovább.