Hédi és a táncoló papírsárkány
Vajon milyen farkinca kell ahhoz, hogy Hédi papírsárkánya ne a hóban üldögéljen, hanem vidáman táncoljon a szélben?
Hédi éppen egy lila papír sarkát próbálta a csőrével leszorítani, amikor a szél belekapott a másik végébe.
HédiHé, még el sem készültél!
A papír meglibbent, Hédi orrára simult, aztán puhán a hóra feküdt. Hédi két pingvinbarátja odatotyogott, és együtt nevettek.
A havas parton apró szélforgók kergetőztek. Nem fújt erősen a szél, csak éppen annyira, hogy megzörrentse a papírt, és megbillegtesse a pingvinek sálját.
A három barát kisimította a lila lapot. Két vékony pálcikát kötöttek rá keresztben, a közepére pedig sárga kört ragasztottak. Hédi két vidám szemet és egy széles mosolyt rajzolt bele.
HédiÍgy akkor is mosolyog, ha fejjel lefelé repül.
Már csak a zsinór hiányzott. Hédi felvette a gombolyagot, amely addig békésen pihent a havon. Legalábbis úgy tett. Amikor Hédi húzni kezdte, előbukkant rajta egy csomó. Aztán még egy. Végül egy akkora gubanc, mint egy kócos hógolyó.
HédiEz bizony gyorsabban elkészült, mint a sárkány.
A barátok óvatosan kibogozták a zsinórt. Hédi hátrált néhány lépést, magasra tartotta a gombolyagot, az egyik barátja pedig elengedte a sárkányt.
A papírsárkány felszökkent. Fordult egyet balra, kettőt jobbra, majd bukfencezett a levegőben. A zsinór újra összecsomózódott, a sárkány pedig pluff! Pont egy gömbölyű hókupac tetején landolt.
Ott üldögélt a sárga mosolyával, mintha eleve oda készült volna.
HédiNézzétek! Én papírsárkányt készítettem, ő meg hókirály akart lenni!
Hédi meghajolt a hókupac előtt. Még a sárkány is biccentett egyet, amikor megmozdította a szél.
A barátok arra gondoltak, hogy talán egy farkinca segítene neki szépen repülni. Először egy puha, vastag gyapjúcsíkot kötöttek rá.
Hédi nekilódult. A sárkány emelkedni kezdett, de a vastag farkinca végigsöpörte a havat. Egyre több hó tapadt rá, míg úgy nem festett, mintha hosszú, fehér szakálla nőtt volna.
HédiJó napot, Sárkány Nagypapa!
A következő farkincát három puha pompomból készítették. Az első piros volt, a második kék, a harmadik zöld. A pompomos sárkány felrebbent, megrázta magát, majd körbe-körbe pörgött. Hédi is fordult vele, míg fenékre nem huppant a puha hóban.
HédiAzt hiszem, ez a farkinca táncol helyette.
Harmadszor könnyű szalagokat kötöttek a sárkányra. Csakhogy túl sokat. A szalagok rögtön egymásba gabalyodtak, és hatalmas masnit alkottak.
A három pingvin körbeállta a sárkányt. Megtapogatták a nehéz gyapjúcsíkot, a pattogó pompomokat és a nagy szalagmasnit.
HédiMi lenne, ha mindegyikből csak egy picit használnánk?
A barátai bólogattak. Levágtak három rövid, könnyű szalagot. Mindegyik végére egy-egy apró, puha gyapjúcsomót kötöttek. Közben a zsinórt is végigsimították, és minden kósza hurkot kibontottak.
Hédi újra megfogta a gombolyagot. Barátai magasra emelték a papírsárkányt.
HédiEgy, kettő, három… táncra fel!
A szél a lila papír alá bújt. A sárkány először csak lábujjhegyre állt a havon, aztán könnyedén felemelkedett. Nem bukfencezett. Nem növesztett szakállt. Nem kötött magára masnit.
Jobbra billegett, balra hajolt, majd vidáman megrázta a három színes farkincáját. Alacsonyan táncolt a havas part fölött, a kisimult zsinór pedig halk zümmögéssel futott Hédi kesztyűje és a sárkány között.
HédiPont így képzeltem! Csak a három hóba pottyanást nem.
A barátai nevettek, és Hédi nevetett a leghangosabban. A hókupac mellől nézték, ahogy a sárkány még egyszer meghajol, megpördül, majd meglengeti puha farkincáját.
Amikor a délutáni szél lassan elcsendesedett, a sárkány óvatosan leereszkedett. Hédi feltekerte a zsinórt. Ezúttal egyetlen csomót sem hagyott rajta.
A három barát hazatotyogott a lila sárkánnyal. Útközben minden hókupacnak illedelmesen köszöntek, hátha valamelyik titokban hókirály.
