Hét matrica a harmatban

A kis holdpostás éppen a harmatcseppeket kerülgette, amikor a táskája halkan tüsszentett egyet.

Piff! Hét álommatrica röppent ki belőle. Egy a fűszálra tapadt, kettő összebújt egy levélen, három egymás hátára csusszant, a hetedik pedig fejjel lefelé billegett egy margarétán.

Kis holdpostásHoppá! Melyik álom kié?

A kert fölött még ott ült a sápadt hold. A nap viszont már vékony, barackszínű csíkot húzott az ég aljára. Volt még idő. Csak jól meg kellett nézni minden apró jelet.

A kis holdpostás összeszedte a matricákat, és beleült egy nagy harangvirág csészéjébe. A virág puhán ringatta. Az egyik matricán sárga virágok úsztak, közöttük egy mézcsepp fénylett.

A szomszédos százszorszép alatt Pötty, a méhecske, álmosan zümmögött. Még álmában is virágport söprögetett a lábáról.

Kis holdpostásEz a virágos álom biztosan téged keres.

Pötty párnájára került az első matrica. A méhecske elmosolyodott, és egészen halkan zümmögött tovább.

A következő matricán puha levelekből rakott, kerek fészek látszott. Nem messze onnan Soma, a sün, egy bokor alatt szundított. Három levél takarta a hátát, egy negyedik az orrán pihent.

Kis holdpostásLevél fent, levél lent. Megvan a második címzett!

Soma mellé került a levélfészkes matrica. A sün összegömbölyödött, és elégedetten szusszant egyet.

Két álom már jó helyen pihent. Három címzett azonban magasabban várta az álmát. A kis holdpostás elővette az összehajtott felhőlétráját. Megrázta, mire a létra puhán kinyúlt a bokor levelei fölé.

Fent, egy széles levélen egy pillangó aludt. Szárnyán apró harmatcseppek csillogtak. A holdpostás talált egy matricát, amelyen szivárványszínű cseppek táncoltak. Óvatosan a pillangó mellé simította.

Egy ággal feljebb egy rigófióka dugta csőrét a szárnya alá. Mellette bogyók ringtak. A bogyós-ágas álommatrica éppen odaillett. Amint megkapta, a fióka álmában egy halk füttyöt kerekített.

A felhőlétra másik fokánál egy katicabogár pihent. Piros szárnyfedőjén fekete pöttyök sorakoztak. A kis holdpostás már nyúlt is a piros, pöttyös takarót ábrázoló matricáért.

Kis holdpostásHárom álom fent, kettő álom lent. Már csak kettő maradt!

A holdpostás lemászott a létráról. A fűben Csendike, a csiga, közeledett felé. Fényes csigaházán megcsillant a halvány holdfény.

CsendikeTedd csak ide őket! A házamon jobban látszanak.

A két matrica rákerült a fényes csigaházra. Az egyiken mogyoró ringott egy puha bölcsőben. A közeli gyökerek között egy pele szundikált, két mancsával üres mogyoróhéjat ölelve. A mogyorós álom az övé lett.

Már csak egyetlen matrica maradt. Ezüstös csigavonal csavarodott rajta, körben apró csillagokkal. A holdpostás nézte a matricát. Aztán Csendike házára pillantott. Ugyanaz a szép, kerek csigavonal derengett rajta.

Kis holdpostásHiszen ez az álom egész úton velünk csúszott!

Csendike elnevette magát. A hetedik matrica finoman a csigaházára simult. Benne ezüstös ösvény kanyargott a csillagok között, éppen olyan lassan és békésen, ahogy Csendike szeretett utazni.

Ekkor a nap első aranyos sugara átbújt a sövényen. Pötty nyújtózott egyet. Soma orráról lepottyant a levél. A pillangó szétnyitotta harmatos szárnyát, a rigófióka csippentett egy bogyót, a katica pedig megigazította a pöttyös szárnyfedőjét.

A kis holdpostás összehajtotta a felhőlétrát, és visszatette az üres táskába. Csendike csigaháza halkan csillant egyet. A holdpostás intett a halványuló holdnak, aztán nesztelen léptekkel elindult hazafelé, miközben mögötte a kert lassan, mosolyogva felébredt.