Hová üljön a toboz?

Miksa reggel egy puha kendőt terített az asztalra. A polcról levette a csillogó kavicsát, és óvatosan a kendő közepére tette. A kavics egyik oldala szürke volt, a másik ezüstösen fénylett.

MiksaTe lennél a legszebb kincs az óvodában.

Aznap kincscserét tartottak. Mindenki vihetett egy apróságot, amelyet megmutathatott a többieknek. Miksa elképzelte, ahogy a kavics kézről kézre jár. A pocakjában erre apró gombóc kerekedett.

MiksaDe mi lesz, ha délután hiányzol?

Megsimította a kavics hűvös hátát. Aztán visszatette a polcra, a makkcsésze és a kék szalag közé.

MiksaTe ma itthon vársz rám.

Miksa már majdnem üres manccsal indult el, amikor a fogas alatt meglátott valamit. Egy tegnap talált toboz gurult ki a kis kosarából. Nem volt se nagy, se fényes. Viszont az egyik oldala lapos volt, a másikon két pikkely úgy állt, mint két apró fül.

Miksa megfordította. A toboz most csónaknak látszott. Megint megfordította. Most tüskés süteménynek.

MiksaVeled talán még nem is ismerjük egymást eléggé.

A tobozt zsebre tette. Útközben néha megtapogatta. Ott volt. Nem szúrt, csak finoman megkocogtatta a mancsát: kopp-kopp.

Az óvodában már sorakoztak a kincsek. Dénes, a nyuszi, egy csíkos tollat hozott. Emőd, a mókus, egy gömbölyű makkot tett az asztalra. Zorka, a pele, egy sárga levelet simított ki.

DénesMiksa, mi lapul a zsebedben?

Miksa először csak a toboz két kis fülét mutatta meg. Aztán lassan előhúzta az egészet, és letette a tenyerébe.

ZorkaEz egy erdei süni?

EmődVagy egy fenyőfa apró tornya?

DénesSzerintem csónak. Csak még nem kapott evezőt.

Mind közelebb hajoltak. Megnézték felülről, oldalról, még az asztal alól is. Miksa megmutatta a lapos részét és a két furcsa fület. Már nem érezte a pocakjában a gombócot. Inkább valami meleg, csiklandozó öröm mocorgott ott.

A kincscserén senkinek sem kellett végleg odaadnia semmit. A gyerekek kézbe vették a tárgyakat, meséltek róluk, majd új helyet kerestek nekik az asztalon.

Emőd a makkot a toll mellé gurította. Dénes a tollból vitorlát készített a képzeletbeli csónaknak. Zorka sárga levele üresen maradt.

MiksaA toboz ülhetne ezen. Olyan lenne, mintha saját kis szigete volna.

A toboz pontosan elfért a levél közepén. Miksa köré rendezte a többi kincset: előbb a makkot, utána a csíkos tollat, majd egy sima kérget és három pici gesztenyekupakot. Kanyargós ösvény lett belőlük.

ZorkaEz már nem is asztal. Ez egy egész kincserdő!

Délután még egyszer mindannyian körbejárták a kiállítást. Miksa megállt a sárga levél előtt. A toboz ott üldögélt a kis szigetén, körülötte a sok apró holmi és a hozzájuk tartozó történet.

Hazafelé Miksa arra gondolt, milyen sokféle kincs elfért egyetlen óvodai asztalon. Volt köztük puha, tüskés, csíkos és gömbölyű. Akadt olyan is, amelyről még senki sem tudta biztosan, hogy csónak-e vagy sütemény.

Otthon a csillogó kavics ugyanott várta a polcon. Miksa felvette, tenyerében felmelegítette, és elmesélte neki a sárga szigetet. A kavics ezüstös oldala megvillant az esti fényben. Miksa mosolyogva visszatette a helyére.